Athéni ajánlatok
Többször voltunk már egy-egy napra Athénben, ill. egy napon csak a közelében. 2025 januárjában ugyanis olyan vacak idő volt, hogy meg sem próbáltunk kiszállni a hajóról. Akkori tervünket - Synthagma tér és környéke a Zeusz templommal - talán most, 2025 novemberében meg tudjuk valósítani. Persze ez megint nem tőlünk függ.
Terv: Synthagma tér és környéke (őrségváltás, Nemzeti kert, Benaki Múzeum) a kék metróval
VAGY Agora a kék / zöld metróval a Monastiraki megállóig
Valóság:
Reggel megtudtuk, hogy a "B" kikötőben àll a hajónk, ami elég messze van a metrótól, ezért egy buszmegàllót kerestünk. Szinte azonnal jött a 40-es. Mi felszàlltunk, mert a Sintagma térre ment - 90 perces menetidővel (Visszafelé metróval jöttünk, 15 percig, és 1,2 eurót fizettünk a jegyért. Onnan visszagyalogoltunk a hajóig. Hát nem egy kellemes út. Legközelebb inkább a buszt választjuk, aminek egyébként a kikötőben is van megállója). Jàrtunk a Parlamentnél, a Zeusz templomnál, a Nemzeti kertben, a Benaki múzeumban, utàna pedig az Ermou utcàn elsétáltunk a Monastiraki térig, majd tovàbb az Adrianou utcàn (innen lehet legjobban belàtni a görög Agóràt) a Thissio megàllóig, ahonnan visszametróztunk Pyreusba.
 |
| Melina Mercuri szobra |
Egy kis összefoglaló Athénról.
A/ A város történelme "röviden" (tényleg nem lehet rövidebben 😍):
Athén története kezdődött a legrégebben Európa városainak története közül. A terület majdnem folytonosan lakott volt a legutóbbi legalább 3000 évben.
Az első lakók az újkőkorszakban telepedtek le itt. Az i. e. 15. százdara pedig Athén a mükénéi civilizáció egyik erős központjává vált. Más mükénéi centrumoktól eltérően – mint Mükéné, Pülosz – Athént nem fosztották ki, és nem néptelenedett el a dór vándorlás idején i. e. 1200 körül, és az athéniak mindig úgy tartották, hogy ők "tiszta" iónok dór elem nélkül. Mindenesetre Athén elvesztette minden hatalmát és valószínűleg kis hegyi erőddé süllyedt.
Az i. e. 8. századra Athén újra felemelkedett, a görög világban való központi fekvése, biztonságos akropolisza és tengeri kijárata folytán, ami természetes előnyt biztosított számára olyan potenciális riválisokkal szemben, mint Thébai és Spárta. Az i. e. 1. évezred elejétől Athén önálló városállam (polisz) volt, amit eleinte királyok kormányoztak. A király a földbirtokos arisztokrácia élén állt, akiket eupatridáknak (jószületésűek) neveztek, akiknek kormányzati eszköze az Arész dombján, az Areioszpagoszon ülésező hasonló nevű tanács volt. Ez a tanács nevezte ki a város vezetőjét, az arkhónt, majd később az arkhónokat.
Ebben az időszakban Athénnak sikerült Attika más városait és falvait irányítása alá vonnia. Ez a folyamat, a szünoikia („összehozni egy otthonba”) a görög szárazföld legnagyobb és leggazdagabb államát hozta létre, de úgyszintén egy nagy osztályt is, amit a nemesség kizárt a politikai életből.
Az i. e. 7. századra fokozódott a társadalmi nyugtalanság és az Areioszpagosz megbízta Drakónt, hogy hozzon szigorú törvényeket ("drákói törvények"). Amikor ez eredménytelen maradt, Szolónt bízták meg, hogy hozzon létre új alkotmányt (kb. i. e. 594).
A demokrácia kialakulásának első fő állomása Drakónnak köszönhető. Ő írásba foglalta a törvényeket, ezzel megszüntetve a szokásjogot. Törvényeit vérrel írta le, ez is mutatja a törvények szigorát. Azt gondolta, hogy a kis érték lopása is nagy bűn, és ezért halálbüntetés járt érte. Drakón törvényei az arisztokrácia érdekeit szolgálták.
A volt arkhón, Szolón reformjai (kb. i. e. 570-es évek) gazdasági és politikai kérdéseket is érintettek. Az eupatridák hatalmát csökkentette az adósrabszolgaság eltörlésével, a nagy földbirtokok felosztásával, ami lehetővé tette a sikeres városi kereskedőosztály felemelkedését. Politikailag Szolón négy osztályra osztotta az athéniakat vagyonuk és hadviselő képességük alapján. Az Areioszpagosz tovább létezett, de hatalma csökkent.
A reform lerakta a majdani athéni demokrácia alapjait, de rövid távon képtelen volt lecsillapítani az osztálykonfliktusokat, és sok év küzdelmei után a Peiszisztratosz türannoszként vezette tovább a várost, ami virágzásnak indult. Halála után a fia irányították a várost, de
rendkívül népszerűtlenek voltak, és egy spártai hadsereg segítségével i. e. 510-ben megbuktatták őket. Az arisztokrata származású radikális politikus Kleiszthenész ezután magához ragadta a kezdeményezést, és reformjaival bevezette a demokráciát Athénban.
Kleiszthenész reformjaival 10 phülére osztotta Attikát, amelyik mindegyike 50 tagot küldhetett a buléba, avagy ötszázak tanácsába, ami minden nap összeült. Az Areioszpagosz számára csak az emberölési ügyek feletti bíráskodás és vallási ügyek maradtak. I. e. 487-től az arkhónokat nem választották, hanem sorsolták, csak a sztratégoszokat és a legfőbb gazdasági tisztviselőket választották továbbra is. Ez a rendszer bizonyos kisebb reformokkal rendkívül stabil maradt és fennállt egészen a római időkig.
I. e. 499-ben Athén csapatokat küldött Kis-Ázsiába, hogy segítse a ión felkelést a Perzsa Birodalom ellen. A felkelés leverése után a perzsák két hadjáratot is indítottak a görög szárazföld ellen a görögök megbüntetésére és alávetésére. Az első során a perzsákat az i. e. 490-ben a marathóni csatában az athéniak verték meg Miltiadész parancsnoksága alatt, a másodikban az egyesült görög flotta az athéni Themisztoklész vezetésével i. e. 480-ban a szalamiszi csatában a perzsa flottát győzte le. Ezzel Spárta helyett Athén vette át a görög világ vezetését, és a harcok színterét áttette Kis-Ázsiába. A felszabadított városokból létrehozta a Déloszi Szövetséget, ami idővel athéni birodalommá vált.
Az i. e. 5. században Athén volt a görög irodalom és művészetek (ld. görög színház) központja és az évszázad végétől itt működtek a görög filozófia legnagyobb alakjai. A nyugati kulturális és intellektuális történelem legnagyobb nevei közül néhány ebben az időszakban Athénban élt: a drámaíró Aiszkhülosz, Arisztophanész, Euripidész és Szophoklész, a filozófus Szókratész és tanítványa a fiatal Platón, a történész Hérodotosz, Thuküdidész és a fiatal Xenophón, a költő keószi Szimónidész és a szobrász Pheidiász. Periklész volt a korszak legnagyobb államférfija, aki a Déloszi Szövetség tagjai által fizetett adókat a Parthenón és más neves épületeket építésére használta fel. Periklész szavaival a város Hellász iskolája lett.
A görög államoknak az athéni hegemónia miatti növekvő dühe végül a peloponnészoszi háborúhoz vezetett i. e. 431-ben, amiben Athénnal és a Déloszi Szövetséggel Spárta és a Peloponnészoszi Szövetség harcolt egymás ellen. Kezdetben nem nagyon bírtak egymással, mivel Athén tengeri, Spárta pedig szárazföldi hatalom lévén nem tudtak igazán összecsapni egymással. Végül a tengeren is Spárta kerekedett felül, és véget vetettek a demokráciának Athénban, és bevezette a harmincak oligarchikus uralmát. Ez rendkívül népszerűtlen volt, felkelés tört ki és i. e. 403-ban az athéniak helyreállították a demokráciát.
Amíg a két város és szövetségeseik egymással voltak elfoglalva, a 4. század közepére egy feltörekvő északi királyság, Makedónia és uralkodója II. Philipposz kezdett dominálni a görög ügyekben. Utóda, Alexandrosz, akit Nagy Sándorként ismerünk, rendkívül nagyra becsülte Athént. Nevelője, Arisztotelész Athénba tért vissza – ahol korábban Platónnál tanult – amikor felserdült tanítványa világhódító útjára indult és megalapította saját filozófiai iskoláját, a Lükeiont. Athén gazdag város maradt, briliáns kulturális élettel.
Két évszázad makedón felsőbbség után Makedónia és Hellász a Római Birodalom része lett i. e. 146-ban.
Athén a félévezredes római uralom alatt is oktatási és filozófiai centrum maradt, császárok patronálták, mint Néró és Hadrianus, csak a birodalom kereszténységre való áttérése vetett véget a város oktatási szerepének: I. Justinianus bizánci császár végleg bezáratta a filozófiai iskolákat 529-ben. Általában ezt tekintjük Athén antik története végének.
A Bizánci Birodalom idején Athén egy vidéki város volt, és szerencséje forgandó volt. A korai években sok műalkotását a császárok elrabolták és Konstantinápolyba vitték. Ráadásul egymás után avarok és szlávok is pusztították a területet. A 8. század végétől a birodalom kezdett magához térni, és megkezdődött Görögország visszafoglalása. Görögöket telepítettek be Szicíliából és Kis-Ázsiából. A szlávokat vagy kiűzték, vagy asszimilálták. A 9. század közepére Görögország ismét görög volt, és a város kezdett talpra állni.
A régészeti bizonyítékok szerint a középkori város gyors és tartós növekedésen esett át, ami a 11. században kezdődött és a 12. század végéig tartott. Az agora, ami az antikvitás vége óta elnéptelenedett, újra épülni kezdett, és a város hamarosan a szappan- és festékgyártás központja lett. Egyik negyedének a neve 'Konkhüliarai' volt bíborcsigahalászai után, a régészek pedig festékházat tártak fel ebből a korból kádakkal és dézsákkal. A város növekedése vonzotta a velenceieket, és sok más kereskedőt is – akik gyakran megfordultak az égei kikötőkben – Athénba. Ez a kereskedelmi érdeklődés tovább hajtotta a gazdasági fellendülést.
A 11. és 12. századot a bizánci művészet aranykorának tartják. Majdnem az összes legfontosabb bizánci templom Athénban ebben a korban épült, és ez általában is tükrözi a város növekedését. A középkori fellendülésnek azonban vége szakadt. Több hatalom is próbálta megszerezni az uralmat.
Végül 1458-ban Athén az Oszmán Birodalom birtokába jutott. A város lakossága lecsökkent és a 17. századra egy kis faluvá vált. A 17. században nagy pusztítás érte Athént, amikor az oszmán hatalom hanyatlani kezdett. Velence 1687-ben megtámadta Athént. Egy az Akropoliszra leadott ágyúlövés felrobbantotta a Parthenónban levő lőporraktárat, és az épület súlyosan megsérült. Az Akropolisz elfoglalása után az épületek köveit a velenceiek a falak javítására használták. A következő évben a törökök tűz alá vették a várost. Régi emlékművek semmisültek meg, amiknek köveit a törökök egy új fal építésére használták, amivel 1778-ban körülvették a várost. 1801 és 1805 között Lord Elgin, az athéni brit rezidens domborműveket távolított el a Parthenónról (Elgin-márványok).
1822-ben a görög felkelők elfoglalták a várost, de az 1826-ban megint török kézbe került. A régi műemlékek megint súlyos károkat szenvedtek. A törökök itt maradtak 1833-ig, amikor visszavonultak és Athén lett az újonnan alapított Görög Királyság fővárosa. Ekkoriban a város lényegében lakatlan volt, néhány épületcsoportból állt az Akropolisz tövében, ahol ma a divatos Plaka negyed van.
Athént történelmi és érzelmi okokból választották fővárosul és nem azért, mert működő város lett volna. Csak kevés épület van Athénban, ami a római idők és 19. század közé datálható. Ottó király uralkodása (1832–1862) alatt lefektették egy modern város tervét és középületeket emeltek. E kor legszebb emlékei az Athéni Egyetem, a Görög Nemzeti Könyvtár és a Görög Nemzeti Akadémia a Panepisztimiu úton.
Athén első robbanásszerű növekedését a Törökország elleni katasztrofális háború után élte át 1921-ben, amikor Kis-Ázsiából több mint egymillió menekült telepedett le Görögországban. Az olyan külvárosok, mint Nea Ionia és Nea Szmürni menekülttáborokként kezdték Athén körül.
Athént elfoglalták a németek a második világháborúban és szörnyű nyomorban élt a háború későbbi éveiben. 1944-ben súlyos harcok dúltak a városban a Görög Kommunista Párt erői és a britek által támogatott királypártiak között a görög polgárháború (1942-49) idején.
A háború után a város megint nőni kezdett, ahogy az emberek elkezdtek bevándorolni vidékről és a szigetekről, hogy munkát találjanak.
Az Európai Unióba való 1981-es belépés a befektetések új hullámát hozta, de növelte a szociális és környezeti problémákat is. Az athéni forgalmi torlódások és légszennyeződés a világon a legnagyobbak közé tartoztak. Ez új veszélyt jelentett a történelmi emlékművekre, a rezgések gyengítették az alapokat, a légszennyezés korrodálta a márványt. A város környezeti és infrastrukturális problémái miatt képtelen volt az 1996-os centenáriumi olimpiai játékok biztosítására.
Ezután a megalázás után a város és a kormány az Unió pénzügyi segítségével nagy infrastrukturális beruházásokba kezdett. Új repülőteret és metróhálózatot építettek. A légszennyezés visszaszorítása érdekében korlátozták az autókat a városközpontban, és a város megrendezhette a 2004-es játékokat.
B/ Közlekedés a városban:
- Metró:
Az első (zöld) vonalának 8 km hosszú első szakaszát Pireusz kikötője és Athén Thissio állomás között 1867-1869-ben építették, majd 1895-ben meghosszabbították. A hosszabbítás a Periklészi Athén piacát az Agorát átvágva jut el a Monastiraki állomásig (itt találkozik ismét a piros metróval) a mai Plaka negyed közepére, majd kéreg alatt halad az Omonia állomásig. Több ütemben meghosszabbítva az immáron 25,6 km hosszú vonal 1957-ben ért el az északi Kifissia elővárosba.
A második (piros vonal) Antoupoli megállótól a belvároson keresztül az Omonia és a Syntagma terek érintésével halad Elliniko végállomásig. Az Attiki és az Omonia állomásoknál keresztezi a „zöld” vonalat, a Syntagma állomásnál keresztezi a kék vonalat.
A harmadik (kék) vonal Dimotiko Teatro megállóból indul, Pireusz megállón (itt ér össze a zölddel), és a Keramikosz állomáson keresztül (ez volt az eredeti végállomás), majd Monastiraki állomásnál, a Plaka közepén, az ókori Agora mellett keresztezi az 1-es vonalat, Syntagma téren pedig keresztezi a 2-es vonalat, és megy tovább Athén főpályaudvarára (Doukissis Planentias), végül a repülőtérre.
- Hop off - hop on - Nemcsak Athén nevezetességeinél állnak meg, hanem bejárják Pireuszt és az athéni riviéra több strandját is, érintik Glyfadát és el lehet jutni velük egészen a Vouliagmeni-tóig.
Annyiszor szállunk le és fel, ahány alkalommal csak szeretnénk. Négy útvonal van, amelyeken a buszok kifejezetten a látnivalóknál, strandoknál állnak meg, így kiváltható akár a tömegközlekedési jegy is. A négy útvonal között bármikor, tetszőlegesen válthatunk. A buszokon ingyenes audioguide elérhető több nyelven, ingyenes wifit és térképet is szolgáltatnak. A online árak a következők: felnőttjegy 15 euró, gyerekjegy (5-15 éves kor között) 6 euró. A buszok gyakori járatokkal indulnak különböző megállóhelyekről, mint például a Pireusz kikötő A, B és C terminál, a Szintagma tér, az Akropolisz megálló, az Omonoia tér, a Karaiskaki tér, a Monastiraki tér, a Kotzia tér, a Plaka óváros (Melina Merkouri emlékmű), a Parlament, a Zeusz-templom, a Régészeti Múzeum és a Benaki Múzeum.
C/ Térképem a városról a legfontosabb látnivalókkal:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése