2024 április - május

 

2024.április 13-án indultunk el otthonról az 5:40-kor induló vonattal Bécsbe, onnan pedig 10:13-kor Hamburgba. Tulajdonképpen bőven elértük volna a következővel is, de nem akartunk kockáztatni. Abban bíztunk, hogy az 1. osztályú jegyünkkel az OEBB-lounge-ban el tudjuk tölteni az időt. Persze nem így lett. Hiába volt az 1.osztályú jegyünk,  „Spar-Schien”-kedvezménnyel vettük, így az nem számít. L

 Hosszú vonatozás és némi késés után este érkeztünk meg Hamburgba. A pályaudvaron kicsit keveregtünk, mire megtaláltuk a metrót. Ki kellett menni az épületből, és az oldalán végigmenni, ott le a metróhoz. Jegyet automatából tudtunk venni úgy, hogy be kellett írni az állomást, ahova utazni akartunk. Az Überseequartier megállóig 2 euróba került fejenként.

Onnan már nem volt messze a szállásunk a „25 hours Hotel City Hafen”.

A szálloda nagyon tetszett. A szobák kényelmesek voltak, érdekes, régies atmoszférával. A portán megtudtuk, hogy használhatjuk (nem tettük) a szanuát, a hűtőben víz, sör, kóla és nasi várt bennünket. Kaptunk egy ital-kupont is, amit a testvér-szállodájuk koktélbárjában váltottunk be. Én egy Sicilian-Spritz-et (narancsos ízesítésű volt)  ittam, Zoli meg egy Old Cubaner-t (11 és 13 euro lett volna).

04.14. - behajózás

Másnap reggel taxival mentünk ki a kikötőbe (Cruise Port Steinwerder), 30 eurót fizettünk érte. Ahhoz képest, hogy állítólag a pályaudvarról egy 10 eurós shuttleval lehetne megközelíteni, nem is került sokba, hiszen a szállodától még oda is el kellett volna metróznunk.

Már fél 10-re megérkeztünk, de behajózást csak 10 órakor kezdték. A legújabb (vagy itteni) szabályok  szerint az aranykártyásoknak már nincs elsőbbségi kedvezményük a beszállásnál. Mi mégis gyorsan bejutottunk, mert azt  állítottuk, hogy nekünk diamont kártyánk van. J

Újítottak másban is. Például a kabinunk ajtaján kívül lógott egy boríték, és abban a kártyáink.

 A másik pedig az volt, hogy annak, aki nem vesz részt a kötelező mentési gyakorlaton (megnézni egy videót a tv-ben egy megadott időpontban, utána felhívni a 811-es számot, majd elmenni a gyülekező pontra, és beolvastatni a kártyát) zárolják a kártyáját.

A kabinunk  ugyan nagyobb, mint a belső kabinok szoktak lenni, de inkább puritánnak (bár talán a szegényes, lehangoló jobb jelzők lennének rá) mondanám, semmint tágasnak.

A hajó (MSC Euribia) egyébként első blikkre kellemes benyomást tenne, ha nem lenne hatalmas tömeg mindenhol.

04.15. – 1. tengeri nap

Rögtön tengeri nappal kezdtünk. Egész nap csak tengtünk-lengtünk. Megpróbáltuk elintézni, hogy ne este 8-kor, hanem 6-kor vacsorázzunk, de nem sikerült. A magyarázat az volt, hogy rengeteg a kínai, akik magasabb kategóriát fizettek, mint mi, és előbb az ő óhajaikat kell teljesíteniük.

Este láttunk egy jó illuzionista előadást a színházban, és egy jó big bandet egy  jó Adele imitátorral fellépni az egyik bárban.

04. 16. – Rotterdam

Borús, esős, időnként viharos idő volt a nap nagy részében. De erre számítottunk a wetter.com jóvoltából. Pedig jó lett volna többet látni a városból, mert így nincs valami jó véleményem róla. Még annyira se, hogy azt mondjam, kíváncsiságból valamikor még visszajövünk. Pedig sok minden kimaradt, amit terveztem.

Amúgy valószínűleg jó lett volna, mert a hajó ott kötött ki a belvárosban, ahol vártam (Wilnelminaplein).

Nagy bátran átgyalogoltunk a hídon. Néha majd lefújt bennünket a szél, olyan nagy lökésekkel jött.

Egy jó múzeummal indítottunk (Remastered – belépő csak online, felnőtteknek 25 euro körül + 2 euro az online működő ruhatár) a túlsó oldalon, a híd alatt.  Aztán séta (vagy inkább ügetés) az esőben a piacig; majd át a kockaházakhoz (Kijk Kubus), ahova be már nem mentünk, mert sokan álltak sorba, a házak belseje meg elég kicsinek tűnt, úgyhogy inkább nem kockáztattunk.

A dómba is csak bekukkantottunk. Oda azért nem mentünk be, mert fizetős volt. Viszont elég fura, hogy a WC meg ingyenes lett volna.

Természetesen Erasmus szobrát is lefényképeztem.

Visszafelé nagy nehezen találtunk egy bárt (Pepito), ittunk egy melegítő italt (én persze Contreau-t). A későbbiekben kiderült, hogy vannak bárok, csak rossz helyen kerestük.

A városháza kellemes meglepetés volt. Ugyan alig múlt 100 éves, de  patináns hangulatot áraszt. A kertjéről is olvastam, ezért az eső ellenére oda is kimentünk. Kedves kis parkocska. Az épület elrendezése elég fura, mert az emberek úgy jutnak el a főutcáról a mellette levő mellékutcába, hogy keresztülmennek a városházán.

Láttuk a mellette levő régi postát is (kedves történetet olvastam róla), amit éppen most újítanak fel.

Egyébként az egész városban építkezések vannak, nagyon sok a felhőkarcoló.

Visszafelé már metróval jöttünk a városházától. 4,5 euróba került egy 2 óráig érvényes jegy. Egyébként 5 metróvonala van a városnak, hatalmas távolságokat lehet megtenni vele.

A kabinban aztán várt bennünket egy kártya, hogy sikerült a vacsoránkat áttenni az első turnusba. Ez már a 2. kártya volt aznap. Az elsőt Zoli kapta reggel a szülinapjára.

Azért ez az időpontcsere megint jól megzavarta őket, így a tortáját nem a vacsorához hozták, hanem utánunk a kabinba. Elképzelem a régi asztalunknál ülők arcát, amikor felköszöntötték őket. (Ez csak feltételezés, nem biztos, hogy így történt.)

04. 17. 2. tengeri nap

Kávézgatás, gyömölcsözés, olvasgatás, sétálgatás, csocsó, ebéd, készülődés a esti egy órán keresztül tartó ingyenes koktélozásra, és utána a vacsorára, amit gálavacsorának hirdettek, de igazából nem volt benne semmi szenzáció. Közben délelőtt megnéztem a színházban egy Master Chef nevű programot is (quiz után a legjobb 6 készített egy szendvicset). A győztes szakácssapkát, kötényt és egy pezsgőt kapott, a többiek meg MSC-s hátizsákot.   Utólag sajnálom, hogy csak néző voltam – a 10 kérdésből  9-re tudtam a választ, így biztos döntős lettem volna, bár zsákunk már van elég. J

Este a színházban egy bűvész mutatott be trükköket a partnerével együtt. A hölgy egy gyors-öltözős számmal kezdett, amit máshol már láttunk – és ráadásul viccesebben.

04.18. Brest

Nem jártunk még itt, ezért különösen kíváncsiak voltunk rá.

Mivel a kikötőben tilos sétálgatni, ingyenes shuttle vitt mindenkit a városba. A másik megálló a vár előtti térnél volt.

Mi először a Capucinus részre mentünk át a felnyitható hídon keresztül. Érdekes egy terület, először kolostor, majd laktanya, aztán hajógyár, most pedig közösségi tér. Méghozzá nagyon jól kialakított és kihasznált. Volt itt minden: étterem, sörfőzde, könyvtár, ajándékbolt, mozi, sportpálya, mászófal,  kiállítás, és valami múzeum-szerűség (oda csak beláttunk az ablakon keresztül, bemenni nem tudtunk)  is. És itt van a drótkötélpályás felvonó egyik állomása is. Felülről láttuk azt a részt is, amit úgy reklámoznak, hogy Brest autentikus része – ez nem több pár háznál egy kicsi utcában, de nem volt kedvünk le-felmászni a sok lépcsőn.

Utána a Siámi utcán elmentünk a városházáig, meg egy kicsit tovább, utána meg vissza, és bekukkantottunk a mellékutcákba is. Sétálgattunk egy kicsit a vár körül, a felső sétányon az amerikai emlékműig, megcsodáltuk a sok gyönyörű virágot, ami mindenhol felbukkant a városban.

Sajnos kevés történelmi emlék van , mivel a második világháborúban a város nagy része megsemmisült.

Ez eléggé rányomja a bélyegét a városról kialakított képre: egyszer jó volt itt lenni, de nem hiszem, hogy visszajövünk még.

Este a színházban egy bűvészt láttunk, aki a parnerét átdöfte, eltüntette … érdekes és látványos volt.

04.19. La Rochelle

Már jártunk itt egyszer, sok mindenre emlékeztünk. Többek között néhány nevezetességre, és arra, hogy ingyenes shuttle hozott be bennünket a városba. (Ez azért nagy szó, mert a város szervezte, és 13 km-re van a kikötő. ) Így volt ez most is, csak a busz a Vendom téren tett le bennünket. Korábban a parknak a Lámpás-torony felőli részén volt a megálló.

 Séta-séta-séta, aztán egy pohár bor a Caffe Leffe-ben. És végre itt láttunk Paris-Brest sütit, amit a legautentikusabb helyen Brestben hiányoltam. Egyéként a városban nagyon sok cukrászda van, tele a szebbnél-szebb sütikkel. És most sok embert is láttunk a városban – lévén péntek, míg az előző alkalommal vasárnap voltunk itt.

Este egy egészen újszerű műsort láttunk a színházban nagyon sok fényeffekttel és eredeti ötletekkel.

04. 20. Bilbao

A kikötőből (Getxo) valameddig  ingyenes shuttle vitte a hajósokat. Azért nem tudom, meddig, mert nem akartunk beállni a hosszú sorba, inkább gyalog mentünk a legközelebbi metrómegállóhoz, a Gobelahoz (kb. fél óra volt). Közben gyönyörű, irigylésre méltó villákat láttunk. Mindegyik történetéről volt leírás is a sétány korlátján.

 A metrónál szakaszjegyeket lehet venni. Odafelé még jól is válaszottunk (1,9 euró volt fejenként), de visszafelé valamit elnéztünk, 1,7 erurót fizettünk, és nem tudtunk vele kijutni a kapun a következő megállónál (Neguri). Így kénytelenek voltunk valaki után „átosonni”.

Bilbaóban először megnéztük a szállodánk környékét, ahol majd októberben lakni fogunk. Utána a Guggenheim múzeumba sétáltunk, kíváncsiak voltunk, hogy milyen új kiállítások vannak. Háááát! Csak annyi a vigasz, hogy elég sok embert láttam hasonló értetlenkedéssel az arcán. Az is igaz, hogy a „művészeknek” sincs könnyű dolguk valami újat kitalálni.

A mai nap egyébként a vörös borról szólt – volna. Ha nem került volna bele a menübe egy kis fehér bor, cava (sajnos megint buborék nélkül), meg sör. A helyeket bejelöltem a térképen.

Este egy homokfestő lépett fel a színházban. Ügyes volt, de ahhoz képest, amit egyszer már valahol láttam, kicsit lassú, mert túl részletes képeket „festett”. Ráadásul a környékünkön egyre többen köhögtek, így még a vége előtt leléptünk.

04.21.3. tengeri nap

Végre jól kialudtuk magunkat, aztán csocsó addig, amíg valaki nem kezdett el köhögni a közelünkben.

Ebéd előtt még beneveztünk a sörös játékokba. Mivel én akkor még csak egy korty vizet ittam (a kávén kívül), a második pohár sör már nagyon megviselt. Ráadásul nem is volt egészen fair a műsorvezető, mert én voltam az utolsó az első körben, a másodikban pedig azzal állított párba, aki először versenyzett. Azért legalább lett egy vicces videónk.

04.22. Le Havre

Korábban már kétszer jártunk itt egy másik hajóval. Egyszer a városban maradtunk, másik alkalommal meg elrohantunk a vasúra, onnan meg Rouan-ba.

Most maradtunk. És úgy döntöttünk, hogy inkább kifizetjük a 12 eurós shuttlet, de oda-vissza gyalogolni nem volt kedvünk. Pedig időnk lett volna, mert hétfő lévén, a legtöbb múzeum zárva volt. Egyébként a Szépművészetibe szerettünk volna bemenni. Csak egy volt nyitva, de az legalább különleges volt. Meg az új templom is nyitva volt, és különleges is volt.

Ellentétben a bárokkal. Azok általában zárva voltak, és ami nyitva volt, az is elég átlagosnak vagy annál gyengébbnek mondható.

Gyakorlatilag ebben a városban is láttunk már mindent, ami a turisták számára megnézhető.

04.23. Southampton

Itt is jártunk már. Akkor csak végigrohantunk a város főutcáján, mert Salisbury-ba mentünk inkább.

Most úgy döntöttünk, hogy alaposabban megnézzük.

A hajónk a 8-as kapunál kötött ki, az Ikeával szemben. A térképen úgy tűnt, hogy messze vagyunk a központtól, de szerencsére nem így volt. Egy kis séta után már a városfalnál voltunk.

És láttunk is mindent, amit terveztem, csak a Tudor házba nem voltunk. Odafelé csak bekukkantottunk, hogy majd visszafelé. Aztán addig-addig sétálgattunk, hogy a múzeum bezárt.

Tetszettek a gyönyörű parkok, a galéria  és az utolsónak meglátogatott kocsma a régi gyapjúházban.

Egyébként eléggé jellegtelen város, többet vártunk tőle. Lehet, hogy nyáron élénkebb, de most április végén igencsak takarékon működött.

04.24. – Zeebrugge

Az egyik legrosszabb időt fogtuk ki (Rotterdámmal vetekedve). Hatalmas szél fújt, hideg volt, és gyakran esett. (Meg is fáztam, pedig még egy harisnyát is vettem az egyik boltban – valószínűleg későn.)

A parti villamossal elutaztunk Ostendébe.  Közben átmentünk egy nagyon kedves városkán, ami olyan volt mint a mesében, a neve Haan. Talán egyszer még eljövünk ide.

Visszaérve még volt egy kis időnk, és benéztünk egy bárba, ahol már korábban is jártunk. Így az utolsók között értünk a hajóra, és már vacsorázni sem volt kedvünk. Pedig a büfében még tudtunk volna enni (21:30-ig van ott vacsora)

04.25. – 4. tengeri nap

Tegnap a nagy szél nem tett jót a torkomnak, és egész délelőtt ágyban maradtam, sőt aludtam is. Észre se vettem, hogy Z. közben elment a kapitányi fogadásra, és 4 pezsgő elfogyasztása, meg egy színvonalas műsor után jött „haza”.

Ebédelni a „leülős” étterembe mentünk, pontosabban szólva” bancholni”.

Mára időzítettük az egy órás ingyenes spa-programunkat. Kevés medence, elegendő szauna és sok hangos kínai.

A vacsora ma végre különleges volt.

04.26. – 5. tengeri nap

Egész napos pihenés, ágyban hempergés, gyógyulás.

04.27. – Kiel – az út befejezése

A tervek szerint a hajó reggel 7-kor fog Kielben kikötni, a shuttle a pályaudvarig 10 euró lenne (korábban egyszer már itt szálltunk fel a hajóra, akkor még ingyenes volt). A hajó tájékoztatása szerint van komp is. Majd meglátjuk.

Végül mégis a shuttle mellett döntöttünk. A kikötőből elég sokat kellett volna gyalogolni az első buszmegállóig, és a busz is elég ritkán jár errefelé.

Hát bármennyire is ez lesz az MSC Euribia anyakikötője (a hajón a magyar pincértől tudtuk meg), nem valószínű, hogy az emberek meg fogják kedvelni. Ráadásul a hajóról is elég hosszú és kellemetlen úton lehet kijutni az épületig, ahol még fogadótér sincs, vagyis várakozás közben mindenkinek állnia kell a hidegben.

A shuttle-t viszont nagyon rosszul szervezték: a pályaudvar melletti épület előtt, egy forgalmas úton állt meg, így a külső oldalról a csomagok kiszedése nagyon veszélyes volt. Arról nem is beszélve, hogy maga a sofőr is alig tudta kinyitni a csomagteret. A hivatalos rakodók csak jó idő múlva reagáltak, és üvöltöttek, hogy majd ők áthordják a bőröndöket a másik oldalra. Addigra a többség már önállósította magát.

Kielből Hamburgon, Osnabrückön és Deventeren át elég hamar eljutottunk Zwolléba.

Már Deventerben furcsa volt, hogy rengeteg narancsszínű ruhás fiatal szállt fel a vonatra, a többi megállóban egyre többen jöttek. Végül az utcai plakátokból rájöttünk, hogy előző este óta a király születésnapját ünneplik. De tényleg hatalmas népünnepély volt: sátrak az utcán, zenekarok, rengeteg üldögélő-eddegélő-iszogató-zenét hallgató-táncoló-hangos-jó kedvű emberrel.

Már a pályaudvarról a szálláshoz vezető úton megtetszett a városka. A szállásunk egy apartman lesz, ahova telefonos távirányítással jutottunk be (lévén a szállásadónk is ünnepelt valahol). Elég nehezen jöttünk rá, hogyan működik a zár, a széf sehogyan, a tv-t be tudtuk kapcsolni, de csatornát nem találtunk, helyette az ágyban 2 celofán lapocskát.

04.28. - Zwolle

Összességében:

A hajó ahhoz képest, hogy csak 1 éves, már eléggé lelakott.

Az étkezésben inkább a mennyiség, mint a minőség számít.

A desszertek egyáltalán nem ízlettek.

A színház mindig tele volt. Mi a középső előadásra szoktunk foglalni. Ezek is inkább a tömegnek szóltak. Sokkal színvonalasabb volt a zenei program az egyik bárban (Carussell), ahol délután és esténként egy 17 fős zenekar lépett fel – időnként énekesekkel, táncosokkal, akrobatákkal kiegészítve.

A hajón egyébként túl sok volt a kínai, akiknek minden és azonnal kellett – főleg a gyümölcs.