Civitavecchia, a háromszor született város
Régi adósságom, hogy erről a városkáról is írjak.
Számtalanszor jártunk már itt, de legtöbbször csak a vasútállomás - kikötő közötti utat tettük meg. Egyszer-kétszer gyalog, vonszolva a bőröndjeinket, de legtöbbször buszozva.
Na, ezt a buszjáratot is igazi olasz-módra szervezték meg: Megérkezünk a vonattal, átmegyünk a pályaudvar épületén, körülnézünk az utcán, honnan indulhat a buszunk. Mivel elég gyakran váltogatják az indulás, sőt a végállomás helyét is, az időpontot meg szinte sosem tartják be, ezért minden alkalommal sasszemre van szükség, meg némi kérdezősködésre. Ha a hajótársaság szervezi meg a buszt, akkor ingyenes, ha a várost bízza meg, akkor fizetős, de mindenképpen a hajóhoz visz. Ha ezzel nem foglalkoznak, akkor van egy városi busz, ami a Largo della Pace nevű megállóhoz megy, és onnan lehet továbbutazni külön buszokkal a hajóhoz. Az előbbi 5 euro körül van, az utóbbi ingyenes. Mi csak "rablójáratnak" hívjuk, valószínűleg ez Olaszország legdrágább vonala. Csak viszonyításképpen: Róma-Civitavecchia vonatjegy 4,6 euro!!!
Azért egyszer-kétszer már turistáskodtunk is a városban: jöttünk-mentünk-nézelődtünk. Nekem személy szerint nagyon tetszik a tengerparti sétány a gyönyörű pálmákkal és virágokkal, meg a folytatása a pályaudvaron túl a rengeteg hangulatos tengerparti étteremmel, kocsmával.
Civitavecchia kis város - lakóinak száma alig több, mint 50 000 fő, de mégsem tipikus kisváros, ugyanis a kikötője révén óriási forgalmat bonyolít le.
A / A város története röviden:
Ezen a helyen az őskori leletek mellett először az etruszkok letelepedésére vannak bizonyítékok. Jelentőssé azonban csak akkor vált, mikor Traianus császár i.sz. 106-ban egy kikötőt létesített a területen, mivel a Rómához legközelebbi kikötő, az ostiai kezdett eliszaposodni. Ezután alakult ki a város, amely ekkor a Centum Callae nevet viselte. A név eredetére számtalan magyarázat született: utalhat a tengerparton található természetes öblök számára, vagy a dokkban lévő számos àruraktàrra, vagy akár a császári villa száz szobájára.
A Nyugat-Római Birodalom bukása után előbb a gótok, majd a Bizánci Császárság gyakorolta a hatalmat a térségben, míg végül 728-ban a Pápai Állam fennhatósága alá került. A szaracénok ismétlődő támadásától nem tudták megvédeni a várost, amely porig égett, és a lakókat elmenekítették, de később visszatértek és újjáépítették a városukat Civita Vetula vagy Civita Veccla néven. Innen már csak egy lépés, hogy Civitavecchia-nak nevezzék.
A középkor nagy részében a római nemesség küzdött a pápasággal és a várossal a hatalom megszerzéséért. Végül a 15. században sikerült a Pápai Államnak megszilárdítania a jelenlétét, és ezzel megindult egy jelentős fellendülés: felépítették az erődöt, bővítették a kikötőt, hajóépítésbe kezdtek, vízvezetéket építettek (a Traianus-kori helyreállításával).
A napóleoni csapatok 1798-ban vonultak be először a városba, majd 1799-ben másodszor is, és maradtak egészen 1814-ig. A franciák nem csak megszállók voltak, de hozzájárultak a város infrastruktúrájának és intézményeinek fejlesztéséhez.
A pápák majd ezeréves hatalmának az Olasz Királysághoz való csatlakozás vetett véget 1870-ben.
A 2. világháború alatt a szövetségesek 76 alkalommal bombázták a várost, ezzel majdnem mindent elpusztítva.
Ezért hívom én háromszor született városnak.
B/ Térképem a város látnivalóiról:
C / Érdekességek a városról:
- Az 1830-as júliusi forradalom Stendhal életében fordulópont volt: a pápai államba, Civitavecchia kikötővárosába nevezték ki francia konzulnak. A kisvárost és hivatali teendőit unta, leggyakrabban Rómában tartózkodott és folyamatosan írt. Itt született meg a Vörös és fehér című, befejezetlenül hagyott regénye, a polgárkirályság félelmetes leleplezése, s ekkor kezdte írni önéletrajzi műveit, az Henry Brulard életét és az Egoista emlékezéseket. Közben egészségi állapota megromlott, s 1836-ban szabadságra Párizsba utazott.
1839-ben visszatért Civitavecchiába, ám egészsége végleg megromlott, s 1842-ben szabadságolták, hogy párizsi orvosokkal is megvizsgáltathassa magát. 1842. március 22-én egy kis párizsi utcában összeesett, s másnap hajnalban meghalt agyvérzésben, anélkül hogy magához tért volna.
- A helyi plébános kertjében álló, alig 40 centiméter magasságú Madonna-szobor 1995. február 2-án "sírt" először. A csoda szemtanúja egy villanyszerelő akkor ötéves kislánya volt. A Madonna ezt követően rövid időn belül további 13 alkalommal könnyezett vért, utoljára 1995 márciusában, a civitavecchiai püspök kezében.
Az eset azonnal nagy visszhangot keltett, annál is inkább, mert a szobor a polgárháború sújtotta Boszniából került az olasz városba. A csodával szembeni fenntartásokat erősítette azonban, hogy hamarosan tucatnyi olasz városban kezdtek el könnyezni a Madonna-szobrok. A vizsgálatok megerősítették, hogy a szobor szeméből valódi emberi vér folyt. Miután egy olasz fogyasztói érdekvédelmi szervezet megtévesztés miatt feljelentést tett, s az egyik német hetilap nagy cikket közölt arról, hogy miként készítenek Boszniában sírni képes Madonnákat, a római Gemelli klinikán röntgenvizsgálatnak vetették alá a civitavecchiai Madonnát. A vizsgálat eredménye szerint a szobor belsejében semmilyen szerkezetet nem rejtettek el.
Civitavecchia lakói szentül hisznek abban, hogy a városban olyan nagy csoda történt, mint Lourdes-ban. A plébános háza zarándokhellyé változott, s a helyszínen rohamos gyorsasággal épül egy kis kápolna, amely az elmúlt években valóságos zarándokhellyé vált.
- Raffaello egyik leghíresebb vatikáni "stanzája" (freskókkal díszített terem), amely Héliodórosz nevét viseli, hű másolattal rendelkezik a városban. A feltehetően a nagy olasz reneszánsz festő, Raffaello (1483-1520) köréhez tartozó egyik művész alkotásának tekinthető másolat - a helyiség falait díszítő festmények együttese - ma egy szerény polgári otthonban, a Piazza Leandra-n látható.
Az 1972-ben véletlenül felfedezett szoba létezése mindaddig a körülmények hihetetlen összejátszása következtében nem került nyilvánosságra. Az együttes hitelességét Nicole Darcos, Raffaello műveinek kutatója igazolta.
Különleges esetről van szó, mivel nem ismeretesek más másolatok arról a négy teremről - vagy stanzáról - amelyet Urbino nagy festő-szülötte 1511 és 1514 között dekorált a Vatikánban, II. Gyula pápa lakosztályában. Ezek közül a Héliodórosz-terem arról a nagy képről nyerte a nevét, amelynek témája Héliodórosz kiűzése a jeruzsálemi nagytemplomból, mert el akarta lopni annak kincseit.
A művészettörténésznő szemében nem fér kétség ahhoz, hogy a civitavecchiai festmények, amelyek a vatikáni eredetitől eltérően nem freskók, hanem temperával készültek, Ugo da Carpi művei. Carpi jelentős metszet-készítő grafikus volt, de csak egy rossz állapotban lévő festménye maradt az utókorra, Veronica címmel.
"Nem puszta feltevésről van szó, egészen biztos vagyok a dolgomban" - mondta az ANSA hírügynökségnek Nicole Dacos. "Carpi ugyanúgy festette meg az arcokat, a szöveteket a stanza másolatában, mint a metszetein". A kitűnő művész találta fel a több színű fametszetek készítésének módját, de nem volt eredeti alkotó: különböző művei mind Raffaello témáit dolgozzák fel - tehát másolóként, újraalkotóként vált híressé.
Hátra van még annak kiderítése, hogy ki volt az a személy, aki Civitavecchia városában reprodukáltatni akarta azokat a csodálatos festményeket, amelyekkel néhány évvel korábban Raffaello dekorálta a pápai szobákat, termeket a Vatikánban. Ahogy az sem világos, miért bízták meg Carpit egy olyan épület falainak dekorálásával, amely akkor egy ablak nélküli, feltehetően katonai célokat szolgáló torony volt. A civitavecchiai stanza rejtélyének felderítését az is nehezíti, hogy a másolatot csaknem teljesen elrejti egy tapétaburkolat. Ugyanis a 16. század második évtizedében épített torony egy részében ma egy Tarcisio de Palois nevű nyugdíjas csendőr és felesége, Teresa laknak. A házaspár éveken át álmodozott arról, miként lehetne hasznosítani a művet, de sorozatos csalódások után végül úgy döntöttek, inkább nyugodtan alszanak, és tapétáztatták a falakat, úgyhogy ma csak egy kis rész van szabadon az eredeti alkotásból, egyfajta "ablakot" nyitva Raffaello művének korabeli másolatára, amelyen a Bolsenai mise című kép egy részlete látható.
D/ Egyéb információk a városról
Megjegyzések
Megjegyzés küldése