Salzburg
Ha a várost is olyan jól ismerném, mint a pályaudvart .... De majd most!!!
A 155 000 lakosú Salzburg a Salzburger Land tartomány székhelye,
a Salzach-folyó két partján fekszik, Ausztria negyedik legnagyobb városa Bécs,
Graz és Linz után. Délről az Alpok északi vonulata szegélyezi, de magában a
városban is több hegy magasodik, melyekről csodás kilátás nyílik a város
különböző pontjaira. A belvárost keresztülszeli a városképet is meghatározó, gyönyörű
zöld színű, gyors folyású Salzach, melyen át hidak sokasága ível át és köti
össze a két oldalt. A történelmi óváros, a várral és a Dómmal, a folyó bal,
azaz nyugati és déli partján fekszik, szinte teljesen körülöleli a Mönchsberg
sziklafalakkal leszakadó hegytömbje, melynek legmagasabb, déli felét a
városképet is uraló, hatalmas kiterjedésű Hohensalzburg vár teljesen
elfoglalja. A hegy északi felének legjellegzetesebb épülete a Modern Művészeti
Múzeum épülete a sziklafal peremén egyensúlyoz. Itt, a hegy és a folyó közti
területen zsúfolódik össze a barokk óváros a legismertebb látnivalókkal. A
folyó túlpartját a Kapuzinerberg méretes hegytömbje dominálja, tövében is egy
régi városrész fekszik, melynek főutcája, a nyüzsgő sétálóutca, a Linzer Gasse.
Tőle északra a belváros terül el, mely egészen a főpályaudvarig húzódik. A
belvárosi rész legnépszerűbb látnivalója a Mirabell-kastély csodás kertjeivel,
lugasaival. A városból jól látható Salzburg házi hegye, a keletre magasló
Gaisberg (1287 m), kissé távolabb, déli irányban pedig az Untersberg masszívuma
jelzi az igazi Alpok közelségét.
A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született, és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart.
Egy hercegérseki városbíró név szerinti említésével (eredetileg először
1120-30 táján) Salzburg tekinthető a mai Ausztria legrégibb városának.
Híres barokk építészetéről, jelentős és gazdag
történelméről, különleges elhelyezkedése miatt pedig az Alpok kapujaként és
Észak Rómájaként is emlegetik. Ezek miatt 1997-ben Salzburg városának történelmi
központja a Világörökség része lett.
Legjelentősebb kulturális eseménye a Salzburgi Ünnepi
Játékok (Salzburger Festspiele), melyet 1920 óta – néhány második világháborús
évet kivéve – folyamatosan megrendeznek. A fesztivál minden nyár júliusának végén
kezdődik, és öt hétig tart.
3 éjszakára foglaltunk szállást az NH hotelben. Eddig ez a hálózat sehol nem okozott csalódást. De most!!! 😠
- Már az érkezéskor ki akarták velünk fizettetni a szállást, de valamiért nem működtek a kártyáink, és elég furán néztek ránk, hogy nem kapjuk elő a készpénzzel tömött tárcáinkat. Erre felajánlottuk, hogy online átutaljuk a pénzt a szobánkból. Elég későn és elég éhesen értünk a városba, és első dolgunk nem a számítógép kipakolása volt, hanem elindultunk éttermet keresni. A recepción azonnal lekapcsoltak bennünket, hogy "Megkaptuk-e az e-mailt?" Azt nyilván nem merték már megkérdezni, hogy fizettünk-e. Másnap reggel persze átutaltuk az összeget.
- Következő napon délután visszatértünk egy kis pihenőre a szállodába. 4 óra körül kopogtattak, jöttek volna takarítani. Most nem!!! Erre pofátlanul beírták, hogy nem kértünk takarítást. Következő napon valószínűleg korábban mentek, de csak annyiból állt a takarítás, hogy bevetették az ágyat, kicserélték a zuhanyzó előtti törölközőt, tettek egy palack vizet az asztalra.
- A kávés rész ugyan látszólag rendben volt, de mikor kávézni szerettem volna, el kellett mosnom a csészét, mert koszosan tették oda.
- Akárhányszor jöttünk-mentünk, ránk se néztek a recepciósok. Eleinte próbáltunk legalább köszönni, de mintha meg se hallották volna.
A programunk:
Amint már írtam, késő délután/kora este érkeztünk a városba vonattal. Előtte úgy néztem, hogy a városban 2 helyen lehet Salzburg Cardot venni, és az egyik éppen a pályaudvaron volt. Először tehát oda indultunk. 18:01-kor már esélyünk sem volt, mert 18:00-kor zártak.
Nem volt sok csomagunk, a google szerint 1,2 km-re volt a szállodánk, így gyalog indultunk el.
A bejelentkezés után a szemben levő "All'Angolo" étterembe mentünk. Ez több szempontból is jó választás volt: egyrészt már akkor szemerkélt az eső, később meg már zuhogott is, másrészt az ételek finomak és bőségesek voltak. Bort rendeltünk hozzá, a végén még grappát is kaptunk grátis, mert hogy ez egy olasz étterem.
Este még megvettük online a kétnapos Salzburg Cardot. A tömegközlekedés miatt nem érné meg, hiszen a legfőbb látványosságok gyalog is bejárható távolságon belül találhatóak. De ugye ott van jó magasan a vár és a Modern Múzeum mönchbergi épülete... És a legtöbb múzeumi belépőt is tartalmazza a kártya. Azt azonban tudni kell, hogy hiába az online vásárlás, valamelyik turista irodában át is kell venni a kártyát, és minden belépés előtt a pénztárban érvényesíteni kell.
Az első teljes napunkon átsétáltunk a "Staatsbrücke"-n a Salzach folyó túloldalára, és némi tekergés, nézelődés után a Domplatz-on találtuk magunkat.
Első célunk a vár volt, így a "Festungsbahn"-felé indultunk.
Útközben megálltunk a város legrégebbi, még ma is működő pékségénél, a "Stiftsbäckerei St. Peter" -nél. Csak az orrunk után kell menni - a frissen sült kenyér illata nagyon vonzó tud lenni - és le a pincébe. Kifelé még megcsodálhattuk a fáradhatatlanul zakatoló malomkereket is. Itt van a "Petersfriedhof" egyik bejárata is. Mi most nem mentünk be (később igen), inkább a felvonót választottuk.
Kitáblázva nincs az útvonal, de így sem lehet eltéveszteni. Mutattuk az online jegyünket, de közölték, hogy előbb váltsuk ki az igazolványt valamelyik turista irodában. Az egyiket már ismertük a pályaudvarról, a másikat meg 10 perccel korábban láttuk a Mozartplatz-on.
 |
| A szobor jobb oldalánál, mögöttem található a turista iroda. |
Nyilván ez utóbbit választottuk. Aztán vissza a felvonóhoz. Szerencsére akkor még nem voltak sokan, így sorbanállás nélkül feljutottunk. (A várból visszafelé jövet láttuk, hogy a később indulók hosszú sorban várakoznak a kabinra.)
 |
| Tényleg szép a kilátás, csak túl gyors a felvonó. |
Igyekeztünk mindent megnézni, kipróbálni, de sajnos a hercegi lakosztály kimaradt, éppen felújították.
 |
| A "kötelező" ágyú |
 |
| A gyerekeknek szánt felfedező játék a felnőtteknek is remek szórakozás. A kellékek hozzá 9 euróért beszerezhetőek a vár területén több helyen is. |
 |
| Minden irányban csodálatos a panoráma |
Következő helyszínünk a hellbrunni kastély volt. Ide a 25-ös busszal tudtunk kimenni, amire az "Altes Rathaus" folyóra néző oldalánál szálltunk fel, és a "Schloss Hellbrunn" megállónál szálltunk le.
Onnan kb. 100 méter a kastély bejárata. Mivel eddigre már igencsak megéheztünk, az étteremmel (Gasthaus zu Schloss Hellbrunn) kezdtünk. A választásunk 2 előnnyel járt: helyben voltunk, gyorsan kiszolgáltak bennünket. A risotto átlagos volt, de az átlagosnál több rókagombával, a "Gulasch" állagban inkább leves, hozzávalók tekintetében inkább pörkölt. Ebéd után regisztráltuk a pénztárban a kártyánkat, és azonnal indulhattunk is a "vizes sétára", majd kószáltunk egy kicsit a parkban, a végén pedig a kastély termeit csodáltuk meg. Jót szórakoztunk, nagy élmény volt.
Visszabuszoztunk a városba, a "Makartplatz"-on szálltunk le, vacsorát vásároltunk a közeli Spar üzletben, majd vissza a szállodába egy kis pihenésre.
Ami tényleg nem tartott sokáig (a már említett "takarítós eset" is közrejátszott, meg hát nem lustálkodni jöttünk ide), aztán irány a közeli Mozart-Wohnhaus. Ha utólag valamit kihagynék a programból, ez a múzeum volna.
Az esti séta idejére időzítettük a hajókázást. A hajó 6 órakor indult, és kb 40 percig tartott. Befejezésként még keringőzött is. Igen, a hajó! A vezető bekapcsolta a zenét, és körbeforgatta a járművet. Érdekes volt. Egyébként tetszett az is, hogy nem csupán egy felvett hang beszélt hozzánk, hanem a vezető is lelkesen magyarázott az utasoknak a parton látható épületekről.
Másnap reggel esőre ébredtünk.
Amint már csak kicsit szemerkélt, indultunk is az újabbik Modern Művészeti Múzeumba. Előző este már megnéztük, honnan indul a lift, így legalább azt nem kellett keresgélni.
A múzeumban több időt töltöttünk el, mint terveztük és szükséges lett volna, mert közben megint ömlött az eső. Hatalmas terek, viszonylag kevés kiállított tárgy, de kényelmes fotelek - röviden így jellemezhető a múzeum.
A térképen azt láttuk, hogy a legközelebbi fedett programlehetőség a "Haus der Natur", úgyhogy gyorsan átszaladtunk oda. Itt már rengetegen voltak, főleg gyerekes családok. És ha már ott voltunk, becsülettel szétnéztünk, és ki is próbáltuk, amit lehetett.
Választhattuk volna a Spielzugmuseumba is, az is kb. ugyanolyan távolságban van, a másik irányba indulva, de ott valószínűleg még nagyobb volt a tömeg.
Ebédelni visszatértünk a másik oldalra, ahol a szállodánk is van. A Linzer Gassen és mellékutcáiban sok jó étterem található, mi a "Da Giovanni"-t választottuk.
Most bármennyire is közel voltunk, nem a szállodába mentünk vissza, hanem a túlpartra .
Korábban láttuk a "Saphera" / Aranygömb szobrot a Domplatz-nál, szerettük volna megkeresni a párját, a "Frau im Fels"-et a Toscaninihofban.
Először rábukkantunk a már bezárófélben levő piacra, majd a Rupertinumra, a Modern Művészeti Múzeum régebbi épületére. És ha már útba esett be is mentünk. Na, ez már tartalmasabb volt, mint a mönchbergi!!!
A szerencsénk folytatódott, a monumentális "Festspielsaale" mellett megpillantottuk a keresett szobrot.
Utána megint egy tartalmas múzeum, vagy inkább múzeumok következtek, a "Domquartier". Ezen a "túrán" még a Dom-ba is bejutottunk. Igaz, "csak" az oldalában kialakított kiállítótermekbe, meg az orgonához, de jobban ráláttunk mindenre mintha alulról néztük volna.
A 18 órakor kezdődő harangjáték előtt még volt időnk visszamenni a piacra, ittunk egy pohár bort az egyik bárban.
 |
| A harangjáték aznapi programja a Domqartier sarkánál. |
Némi kószálás és Mozart-kugel - vásárlás után pihentünk egyet a Mirabell kastély parkjában, és indultunk vissza a szállodába, másnap kora reggel meg haza.
A látnivalókat ABC-sorrendben írom le, hozzá egy rövid ismertetőt, a többi információhoz egy linket szúrtam be.
A római katolikus egyház Salzburgi főegyházmegyéjének
székesegyháza, amelyet Salzburgi Szent Rupertnek, illetve Szent Virgilnek szentelték.
A barokk stílusú templom méretei még a speyeri Kaiserdom méreteit is felülmúlták: 101 méter hosszú, a kereszthajó 69 méteres. A torony 81 méter magas, a kupola 71 méter, a középső hajó pedig 32 méter. A jellegzetesen lóhere formájú szentélykörüljáró fölött magasodik a kupola. A templomban 10 ezer személy számára van hely.
A monumentális épületet Santin Solari olasz építész alkotta
a 17. század elején. A dóm komoly hatással volt a későbbi német
templomépítészetre.
A
lenyűgöző szépségű épület pompás három szintes homlokzatával, négyemeletes
ikertornyával és hatalmas kupolájával a korai barokk egyik legjellegzetesebb
képviselője az Alpoktól északra. Majd 400 éve növeli az óváros arculatának
színvonalát. A
székesegyházba bejutni három hatalmas bronzkapun lehet, melyeket a hit, a
szeretet, és a remény szimbólumai díszítenek. A dóm különleges kincsei közé tartozik a keresztelőmedence, amelyben
Wolfgang Amadeus Mozartot is keresztelték, a muzsikáló angyalokkal körülvett,
Rupert és Virgil figurájával koronázott, pompás főorgona, Mozart udvari
orgonista és koncertmester korában számos csodálatos egyházzenei művet
komponált itt. A pompás templom egyben a leghíresebb helyszíne a Salzburgi
Ünnepi Játékoknak is. A dómot átriumként öleli körül a dómtér, a boltíveket
1660 körül építtették hozzá. A tér közepén a Graf Schrattenbach érsek
megbízásából Hagenauer testvérek által készített Mária-oszlop áll.
A főhomlokzat előtt 4 hatalmas szobor áll: Péter és Pál
apostol a kulccsal és a karddal, valamint a tartomány két védőszentje, Rupert
és Virgil egy sóshordóval és egy templom makettel. A homlokzat csúcsán díszelgő
két címerpajzs a dóm két híres építőjére, Markus Sittikus és Paris Lodron
érsekre utal.
Már 1892 óta közlekedik az „erődvasút” nyáron és télen a Hohensalzburg várhoz, a város legkiemelkedőbb jelképéhez. Hivatalosan 10 percenként jár, de amint megtelik egy kocsi, már indítják is őket. Lent és fönt is egy-egy vágány van, a kerüléshez középen alakítottak ki két sínpárt. A völgyi állomás a belváros szívében található (Festungsgasse 4). Mindössze 54 másodperc alatt 198,5 m-t tesz meg.
A "várvasút" legutolsó felújítása 2011-ben zajlott. Két új járműbe és az elektrotechnikai berendezések megújításába fektettek be. Az új kocsik magas komfortot kínálnak, és lenyűgöznek a nagy panorámaablakaikkal, amelyek csodálatos kilátást nyújtanak a gyönyörű óvárosra. Salzburg Carddal egy utazás (oda-és vissza) ingyenes.
A múzeum a természettudományok és a technológia világát mutatja be, gyerekek számára is érthető módon.
A múzeumot Eduard Paul Tratz, egy lelkes természettudós és Eduard Richter, egy geológus hozták létre. Kezdetben a múzeum célja a helyi természeti kincsek bemutatása volt, de fokozatosan kibővítették a gyűjteményt és a kiállítási területeket, hogy magába foglal globális természettudományi és technológiai témákat is. Ma már modern, interaktív múzeumként működik.
Megismerkedhetünk a helyi és globális élővilággal, a földtörténeti folyamatokkal, az emberi test működésével, valamint a fizika és a csillagászat alapjaival. Kiemelkedő része az élő állatokat bemutató akvárium és terrárium, ahol különböző vízi és szárazföldi élőlényeket lehet megfigyelni. Ezen kívül a múzeum rendelkezik egy űrkutatási részleggel, ahol az űr és a csillagászat rejtelmeit mutatják be.
Maga a kastély kicsit mostohagyermek a park csodái mellett. Igaz, nincs benne múzeum, amit meglátogathatnánk, ugyanis Salzburg városának közigazgatását intézik innen. De be lehet menni, és bent rejtett csodával találkozhatunk: egy csodálatos barokk lépcsőházzal (Engelsstiege, azaz Angyal-lépcső).
A pompás márványlépcsőt Lukas von Hildebrandt udvari építész tervei alapján, Franz Anton Harrach érsek megbízásából építették az 1720-as években. A fülkeszobrok Georg Raphael Donner, a puttók Johann Franz Caspar művei. A pazar lépcsősor egy szintén pazar terembe vezet: ez a Marmorsaal, azaz Márványterem, ahol Mozart is muzsikált. Amikor ott jártunk, már estefelé járt, és éppen koncertet tartottak, úgyhogy nem láthattuk, de a lépcsőház miatt akkor is érdemes volt betérni!
A Mirabell-kastélyt első formájában Wolf Dietrich érsek …
(Ezt a címet római katolikus főpapok viselték, akik a kora középkortól 1803-ig Salzburg és térsége, mint független hercegség uralkodói voltak. Személyükben egyesítették az egyházi és a világi hatalmat, a pápához hasonló jogokkal rendelkeztek. Így a 19. század elejéig Salzburg volt a világ második legnagyobb egyházi állama, amelynél csak Róma volt nagyobb.
A sóbányászatnak köszönhetően gazdag hercegség is volt, így a hercegérsekeknek igazán módjukban állt tartományukat, székvárosukat fejleszteni. Történelme folyamán három egymást közvetlenül követő hercegérsek: Wolf Dietrich von Raitenau (uralk. 1587-1612), Marcus Sitticus (uralk. 1612-1619) és Paris Lodron (uralk. 1619-1653) tette Salzburgot a világ egyik legcsodálatosabb városává, észak Rómájává.)
… építtette 1606-ban élete nagy szerelme, a gyönyörű Salome Alt – és közös gyermekeik – számára. Eredetileg közvetlenebbül viselte a hölgy nevét, ugyanis Altenau-kastélyként volt ismert. Már ekkor parkot alakítottak ki körülötte. A következő évszázadokban a kastély a parkkal együtt több lépésben bővítéseken, átalakításokon ment át. Leginkább meghatározó megnagyobbítása és átalakítása 1722 és 1727 között a nagy barokk építész, Johann Lukas Hildebrandt nevéhez fűződött. 1818-ban egy puszító városi tűzvész után egyszerűbb formában állították helyre, de maradtak részletei a Hildebrandt-időből, mint például a már megmutatott gyönyörű márvány lépcsőház.
Az 1559-ben született Wolf Dietrich von Raitenau 1587 és 1612 között volt Salzburg és környékének egyházi és világi vezetője. Igazi reneszánsz ember, magasan képzett egyházi személyiség volt, nagy műveltséggel, nagy ambíciókkal, nagy lehetőségekkel és hatalommal, ám sokszor szeszélyes és kíméletlen vonásokkal. Államférfiként példaképe az általa személyesen is ismert Macchiavelli volt.
A hercegérseki udvarban fejedelmi élet folyt: Itáliából hozatott muzsikusok, francia tánc- és vívómesterek jelenléte is jelzi ezt. Az udvari szolgálattevők libériáit már akkor a legújabb francia divat-trendek felhasználásával tervezték. Az érseknek ezeknél maradandóbb alkotásai városában a két belvárosi hercegérseki palota, a Residenz és a Neue Residenz felépítése. Fő törekvése volt, hogy a középkori városkából méltó érseki székhelyet alakítson ki, hogy létrehozza Észak Rómáját.
Városrendezési tevékenysége révén ugyan egész középkori negyedeket számoltatott fel, de így alakult ki például a monumentális Dóm tér. Magát a dómot is ő akarta felépíttetni, természetesen olasz építésszel, de az már nem fért bele életébe, így utóda tette meg. De Wolf Dietrichnek köszönhetően alakult ki a város egy másik szép, központi tere, a Residenz térhez kapcsolódó, azóta Salzburg nagy szülöttéről elnevezett Mozartplatz.
Szerelme, a polgárlány Salome Alt (1568-1633) kereskedőcsaládból származott. A korabeli krónikák szerint vörösesbarna hajával, nagy, kifejező, világosszürke szemeivel Salzburg legszebb lánya volt. Az érsekkel egy óvárosi tavernában ismerkedett meg, és miután első ízben titokban a vendége volt, soha többé nem ment vissza a szülői házba.
Akkoriban egyházi berkekben sok szó esett arról, hogy eltörölnék a cölibátust és Wolf Dietrich komolyan szerette volna feleségül venni a lányt. Egyes források arról szólnak, hogy titokban össze is házasodtak. Mindenesetre kapcsolatuk, amelyet teljesen nyíltan tartottak fenn, életre szóló, nagy szerelem volt, hosszú együttéléssel, bő gyermekáldással: tizenöt gyermekükből tíz maradt életben a kisgyermekkor után. Salome kifejezetten jó, nyugtató hatással volt a hajszolt tevékenységű és elég szeszélyes természetű érsek személyiségére. Aki ha már legálisan nem vehette feleségül, annyit azért tudott tenni érte, hogy közbenjárására II. Rudolf császár 1609-ben nemesi rangra emelte Salomét, amivel gyermekei megszabadultak a törvénytelen születés bélyegétől.
Wolf Dietrich részéről ez a szerelem nem egy nagyúr szeszélye volt, hanem egy valóban életre szóló komoly kapcsolat, amit mutat, hogy anyagilag is és minden más szempontból gondoskodni akart családjáról: így építtette számukra 1606-ban az eredetileg Altenau nevet viselő kastélyt, amely akkor kívül esett a városfalakon, s ezzel Salomét és gyermekeit a városi hatóságok akadékoskodása alól is sikerült kivonnia.
Ám hosszú évek nagystílű életmódja és városának nagyívű fejlesztése után hirtelen minden összeomlott Wolf Dietrich körül. 1611-ben a sóbányászat körüli addigi területi viták a bajorokkal fegyveres harcba csaptak át. Az ún. só-háború során a bajor csapatok elfogták az érseket. A helyzetet maradéktalanul saját unokaöccse, a feltörekvő Marcus Sitticus aknázta ki – talán ő is Macchiavelli-követő volt. Átvette a hercegérseki hatalmat, Wolf Dietrichet pedig bezáratta saját régi várába, Hohensalzburgba.
Azt mondják a krónikák, hogy egy ízben, amikor a szegény rab érseket rajtakapták, hogy Saloméhoz írt leveleket dobott ki az ablakon, viszonylag kényelmes szobáiból ablaktalan helyiségbe vitték és ott raboskodott 1617 januárjában bekövetkezett haláláig. Aztán Marcus Sitticus, aki a hatalomátvétel módjának ellenére Salzburg nagy városfejlesztő érsekei közé emelkedett, többek között Salome kastélyát és parkját is tovább bővíttette, alakíttatta. De, hogy eltörölje az érseki szerető emlékét, átnevezte „Mirabell”-re, azaz „csodálnivalóan szép”-re, ami akár Salome állandó jelzője is lehetne.
Wolf Dietrich érsek díszes mauzóleumban nyugszik a Szent Sebestyén-temetőben, a Gabrielkapellében, amelyet még uralma teljében építtetett magának. Városa szívében elfoglalt helyét jelzi, hogy még a 19. században is élt a hagyomány, miszerint nem is halt meg, hanem síremléke alatt ül egy íróasztalnál és tollal a kezében, iratokkal körülvéve továbbra is a város tervezésén dolgozik.
S mi lett Salome sorsa? Az érsek elfogásakor őt is letartóztatták, de szabadon engedték. Az érsek előrelátó intézkedéseinek köszönhetően anyagilag független volt, nemesi státuszú. Gyermekeivel Wels városába költözött. Ott hunyt el 63 éves korában, 1633-ban. Emlékét Salzburgban a belváros közepén, a mostani Sigmund Haffner Gasse 6. szám alatti ház kapualjában feliratos emléktábla őrzi, a kutatások szerint ugyanis abban a házban született.
Portrék is maradtak fent róla, így egy 1605-ből, tehát még életéből származó miniatúra. A helyi hagyomány szerint az ő arcvonásait őrzi a parkban található Susanna-kút szobra is. Egy késői rekonstruált képével a Márványterem bejárata mellett találkozhatunk, ha felmegyünk a gyönyörű márványlépcsőn. Életrajzi regény is született róla, mely elérhető magyarul, ez pedig Erwin H. Rainalter: Mirabell – Egy asszony története című kötete.
 |
| Szökőkút és virágok az Orangerie előtt |
A szökőkúttól jobbra, az egykori üvegházban (Orangerie) található a Barokk Múzeum (Barockmuseum), ahol a XVII. és XVIII. századi műremekek, elsősorban oltárképek és falfestmények olajvázlatai és tervei láthatók.
A Pegasus-kút a Pegasus-lovasszoborral az innsbrucki szobrász, Kaspar Gras műve és 1913-ban került a parkba.
A sövényszínház a Mirabell-kert nyugati részén található. Ez az egyik legrégibb szabadtéri színpad az Alpoktól északra. Nyáron többek között hagyományőrző műsorok színhelye.
A törpenövésű alakokból formált kert Johann Ernst Graf Thun korából származik. Eredetileg 28 untersbergi fehér márványból készült alakot mutatott be és a maga nemében Európa legrégebbi törpe szoborparkja.
A díszrózsa ágyásokból álló rózsakert közvetlenül a kastélytól délre található.
A Mirabell-kert mint híres filmdíszlet
A Mirabell-kert a Felsenreitschule és a Nonnbergi apátság mellett a „The Sound of Music“ című film és musical leghíresebb díszletei közé tartozik. Maria és a gyerekek a kastély előtti Pegazus-kút körül táncolva éneklik az ismert „Dó, ré, mi”- dalt. A jelenet végén a Trapp család a rózsák dombja előtti lépcsőkön sorakozik fel a fináléhoz. A nézők közben a Mirabell-kert és a vár varázslatos látványában gyönyörködhetnek.
Mirabell-kastély és Barokk lépcső - Angyal lépcső: hétfőtől szombatig kb. 8-18 óráig (vasárnapokon és ünnepnapokon zárva)
Márványterem: hétfőn, szerdán, csütörtökön kb. 8-16 óráig, kedden és pénteken 13-16 óráig / nincs látogatási lehetőség különleges rendezvények esetén
A többi helyiségben a városi önkormányzat működik, ezért látogatásra nincs lehetőség.
Mirabell-kert: naponta kb. 6 órától a sötétedésig nyitva, téli korlátozások
Fakült Theater: a téli hónapokban zárva
Orangerie: egész évben nyitva, naponta 9-16 óráig
Törpe kert: a téli hónapokban zárva
Mozartsdenkmal
A Ludwig Schwanthaler által készített Mozart-emlékmű jelenleg a Mozartplatz szívében áll. Ezt a szobrot eredetileg WA Mozart 1841-es halálának 50. évfordulóján tervezték leleplezni. A szertartás azonban egy évet csúszott, mert a padló alatt római mozaikot fedeztek fel, amelyet gondosan vissza kellett hozni. Végül 1842. szeptember 4-én ünnepélyesen avatták fel az emlékművet Mozart fiai jelenlétében. I. Ludvig bajor király fontos szerepet játszott a Mozart-emlékmű népszerűsítésében, és adományozta a márványbázist. A szobor lábánál ma is megcsodálható a római mozaik másolata.
A Getreidegasse 9. szám alatti házban született 1756-ban a híres zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart. 1773-ig élt itt.
A 20. század elején a Salzburgi Mozarteum Alapítvány vette meg a házat, hogy múzeummá alakítsa. 1941-ben nyílt meg a látogatók előtt.
A múzeum gyűjteménye tartalmazza Mozart családjának személyes tárgyait, például hangszereket, kéziratokat és leveleket. A kiállítások bemutatják Mozart gyermekkori zongoráját és hegedűjét, valamint az első kompozícióit, amelyeket már gyermekként írt. A múzeum emellett különféle időszaki kiállításokat is rendez. Sokkal több látnivalót tartalmaz, mint a lakóház. Most itt nemjártunk, mert korábban már meglátogattuk, és nem is fért bele az időbe.
Mozart 1773-tól 1787-ig élt itt, abban az időben a város egyik legmodernebb és legelőkelőbb épülete volt.
A háromszintes épületben több szoba található, amelyeket a Mozart család egykori bútoraival és személyes tárgyaikkal rendeztek be. A belső terekben megtalálható Mozart zongorája, más hangszerei, kéziratai, kottái, valamint a család mindennapi életébe betekintést nyújtó néhány tárgy.
Egy felnőtt belépő 2025-ben 15 euró volt, ami nagyon sok a szerény látnivalóhoz képest. Még szerencse, hogy a Salzburg Card-dal ingyenes volt.
- auf dem Mönchberg
- im Rupertinum
Petersfriedhof
Elhelyezkedésénél fogva a világ egyik legszebb temetője.
A hegy falába vájt katakombák korai keresztény eredetűek és
1110-ig Európa legrégebbi kolostorának részét képezték. A katakombák egykor
menedékül szolgáltak Szent Rupertusnak és követőinek. Ezért is tartják e helyet
a mai Salzburg bölcsőjének. A katakombák területén található sírok között van
Johann Michael Haydn és Nannerl Mozart végső nyugvóhelye. Nannerl Mozart 1829-ben hunyt el. Az ő itteni eltemetése nem
volt egyértelmű, ugyanis hivatalosan a
Szent Sebestyén-templomhoz, így annak temetőjéhez tartozott, már apja is ott
nyugodott. Ám attól félt, hogy sógornője, Konstanze, zseniális bátyjának általa
nagyon nem-szeretett felesége, aki ekkor még életben volt és Salzburgban
lakott, oda fog temetkezni, s hogy még csak véletlenül se legyenek holtukban
sem együtt, már halála előtt hét évvel kinyilvánította, hogy ő a Szent
Péter-temetőben kíván nyugodni. Erről a sajnálatos családi helyzetről, amelyben
bizony Leopold papa volt a fő bűnös.
A temető középpontjában egy bájos gótikus épület, a Szent
Margit-kápolna áll, körülötte szabadon álló sírokkal.
Restaurant Gasthaus zu Schloss Hellbrunn
Restaurant Pizzeria Da Giovanni
Tényleg megéri, mert elég sok előnye van: korlátlan ingyenes közlekedés a városon belül, egyszeri fel-és lejutás a felvonóval a várba, egyszeri fel-és lejutás a mönchbergi lifttel a Modern múzeumba, belépő a legtöbb múzeumba, egyszeri hajókázás a Salzach folyón.
Markus Sittikus érsek nem valami ájtatos papi személy volt, hanem egy fényűző életet folytató világfi. Egyházi karrierje során bejárta Európát és sokat forgolódott a pápai udvarban is. Salzburgi érsekké 1612-ben választották, miután elődjét és unokatestvérét, Wolf Dietrich érseket elfogták a Bajorország ellen vívott háborúban (Dietrich a híres Mirabell kastély építője volt.)
1613-ban Markus Sittikus megkezdte a Hellbrunn kastély építését, amely 1615-re el is készült (ő pedig 1619-ben, 45 évesen már el is hunyt).
A páratlan vízijátékok és a fő kastély mellett a díszkertben, a hegyoldalban még egy kis vadászkastélyt is felhúztak, a hónapos kastélyt (Monatsschlössl), mely nevét arról kapta, hogy állítólag egy hónap alatt húztak fel, de valószínűleg inkább onnan ered a név, hogy egy évben csak egy hónapig használták, a vadászat idején. A hercegérsekség megszűntével (1816) a birtok a Habsburg-házra szállt, majd 1922-től Salzburg városa tulajdonába került.
A kastély legfőbb vonzereje manapság a vizes park. A pancsolós trükkökhöz volt honnan ihletet merítenie Sittikusnak, hiszen lakott korábban a Róma melletti - vízi látványosságairól híres - Villa Aldobrandiniben, a közelben pedig nagybátyja, Marco Sittico Altemps bíboros hasonló mókája, a Villa Mondragone található. A vízi látványosságok csak vezetett túra keretében tekinthetőek meg. Első állomás a Római Színház, ahol most már bárki leülhet a herceg asztalához, ha vállalja a kockázatot, hogy a sétavezető egy gombnyomására vizes lesz a feneke. Mi inkább a félkörívben kialakított nézőtérről néztük a látványosságot.
A park egyébként egy kedves össze-visszaság. Állítólag terv nélkül, a megrendelő ötletelése alapján készítették. Vannak itt szobrok/jelenetek az ókori görög mitológiából, középkori életképek, földalatti barlang cseppkövekkel… De csak óvatosan velük! Bármelyik pillanatban jöhet egy vízsugár, vagy éppen vízfüggöny. Szerencsére jó idő volt, és nem is nagyon bántam, hogy több adagot is kaptam, jól szórakoztunk. Nem véletlenül hívják az ilyen jellegű kastélyokat Lustschloss-nak.
A kastély mérete elég kicsi, de itt is van sok érdekesség.
A park száraz része is gyönyörű az évszázados fáival, pompázó virágágyásaival, tavacskáival. Távolabb létrehoztak egy játszóteret is.
1889-ig a Régi piac volt az évente megrendezett nagyböjti vásár is, a Rupertimarkt, az őszi vásár pedig 1856-ig működött itt. 1857-ben azonban a heti piacot az Universitätsplatzra helyezték át, ami fokozatosan megváltoztatta a Régi Piac funkcióját.A régi piac ma impozáns városi házak együttese, amelyek eredete gyakran a középkorba nyúlik vissza. Különösen figyelemre méltó Salzburg legkisebb óvárosi háza, amely mindössze 1,42 méter széles, és közvetlenül a híres Café Tomaselli mellett áll. A 19. században egy kis fasor építésével hozták létre.
Az Alter Markton található a hagyományos Óhercegi-Érseki Udvari Gyógyszertár is, amely a 16. század óta létezik. Közvetlenül az Alte Residenzzel szemben található a hagyományos Café Tomaselli és a Café-Konditorei Fürst, amely a világhírű Mozartkugel feltalálójáról ismert. Nagyon finom csokoládékat vettünk itt. Szerencsére nyáron gyümölcsös ízben is készítik a hagyományos csokis-marcipános mellett.
A régi piac másik fénypontja a Floriani-kút, egy lenyűgöző nyolcoldalú márvány szökőkút, amelyet 1685 és 1687 között készítettek. A szökőkutat igényes akantuszdíszek és rozetták díszítik. A medencén kovácsoltvasból készült filigrán spirálrács ül, amelyet Wolf Guppenberger készített 1583-ban. A szökőkútoszlop tetején Salzburg város címere és Szent Flórián von Lorch szobra látható, amelyet Josef Anton Paffinger tervezett 1734-ben.
A Mozartplatz 8. szám alatti épület egykor Constanze Mozart-Nissennek, Mozart özvegyének volt az otthona. A nyugati oldalon, a katedrálisra néző kilátással a Salzburgi Karácsonyi Múzeum és a híres Café Glockenspiel található. A költő Georg Trakl mindössze néhány lépésre született 1887-ben.
A város legkedveltebb utcája, amely már régen is híres kereskedelmi központ volt. A nem annyira szűk, kanyargós utcaképe és a magas, szűk házai tipikusan salzburgi barokk stílusra jellemző. Egyes épületek még a középkori időszakból származnak, jellegzetes íves boltívekkel és karcsú tornyokkal. Az utcán rengeteg kis üzlet, butik és kávézó található. Az épületeken máig sok helyen láthatóak hagyományos táblák, amelyek az egyes boltokat és foglalkozásokat jelképezik.
Ez egy tíz évre tervezett „Salzburgi művészeti projekt“ keretében, a Salzburg Foundation és a Stiftung für Kunst und Kultur e.V. Bonn nevű szervezetek közös kezdeményezésére született. 2002 és 2010 között minden évben felkértek egy híres művészt, hogy álmodjon és készítsen valamit kifejezetten a világörökségi város közterületére. A „Walk of Modern Art“ kollekciója 2011 októberében, három osztrák alkotó, Brigitte Kowanz, Manfred Wakolbinger és Erwin Wurm műveinek átadásával vált teljessé, ekkor adták át ünnepélyesen a nagyközönségnek. A műalkotások 2013-ban a nemzetközi Würth-gyűjtemény tulajdonába kerültek, Salzburg városa azóta tőlük bérli hosszú távra.
Ennek része többek között a két kedvencem, a "Sephora" és a "Frau auf dem Fels" is.
A városról:
Kedves, élhető város kevés lecsúszott elemmel és a belváros természetesen sok külföldivel, főleg indiaiakat láttunk.
Tetszettek a viszonylag széles utcák (a belvárosban is), a tisztaság, a sok virág, a hagyományőrző városkép (az épületek pasztell színe, a régies cégtáblák a modern üzeletek felett) az itt-ott felbukkanó vizes "pancsoldák".
Nem értettük viszont, hogy miért nincs több felvonó - akár az utcákon, akár a múzeumokban.
Augusztus végén jártunk itt, még zajlottak a nyári ünnepi játékok / Salzburger Festspiele (mi nem vettünk jegyet), és ekkor kezdődött a Pride fesztivál (nem láttuk nyomát a programoknak, csa az irodát és egy színesre festett zebrát a szállodánk közelében).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése