Santorini

 Első találkozásunkra a szigettel kicsit fenntartásokkal készülődünk. 

A hegyek ugyan lenyűgöznek, de nem érzem a késztetést, hogy nekem fel kell jutnom a csúcsra. A magyarázat egyrészt a régi tériszonyom időnkénti visszatérésével, másrészt a nem éppen fitt fizikai állapotommal magyarázható.

2025-ben: Santorini 

Terv: Valahogy feljutni a városba, és sétálni-sétálni ... és a végén megnézni a naplementét.

Valóság: Hàt nem jutottunk fel Fira-ba, sőt Santorinire se. Éjjel a hajónk letért az eredeti útvonalról, és reggel Kalamata partjait làttuk. Új ismerőseink azt mondtàk, hogy ők hallottàk a hangosbemondón, hogy valakiket ki kellett menteni. És ekkor esett le, hogy este (yakuzzizni mentem) mi làttunk is a fedélzeten bàmészkodó embereket, lent meg egy megvilágított vitorlàst. Valószínűleg az a hajó juthatott bajba.

A/ Története röviden:

A mai Szantorini alapvetően egy félelmetes erejű vulkanikus robbanás maradványa, amely megsemmisítette a korabeli településeket az eredetileg egyetlen szigeten, Thérán. Régészeti feltárások nyomán a földrengés Kr. e. 1500 körül történt, míg a szénizotópos kormeghatározások Kr. e. 1645 és 1600 közé teszik. Santorini tulajdonképpen nem is egy szigetből áll:  a fősziget, Thira mellett a nála kisebb Thirasia és az ennél is kisebb Aspronisi adja együttesen a hajdani vulkán megmaradt darabjait. A szigetek külső oldalai lankásak, egyenletesen lejtenek a tenger felé. Ezzel szemben a belső oldalak (a tulajdonképpeni kalderaperem) meredeken szakadnak a tengerrel elöntött kalderába. A belső, szinte teljesen függőleges fal több mint négyszáz méter magasságú, az egymással szemben lévő oldalak pedig több, mint hét kilométerre fekszenek egymástól. Ebből is elképzelhető, hogy milyen óriási mennyiségű vulkáni anyag távozott a robbanás során, nem is szólva arról, hogy a kaldera belsejében a tenger mélysége a 150 métert is meghaladhatja.

A cunami közvetve hozzájárulhatott a Szantorínitől 110 km-re délre fekvő Kréta szigetén virágzott minószi civilizáció összeomlásához.

Az évezredek során a sziget több birodalom fennhatósága alá tartozott, beleértve az ókori görögöket, rómaiakat, a bizánciakat és a velenceieket is, mielőtt az Oszmán Birodalom részévé vált.  A 19. században a sziget egyre inkább a görög függetlenségi harcok középpontjába került, és végül 1830-ban csatlakozott Görögországhoz.

A szigetcsoport fővárosa a főszigeten található Fira. Közvetlenül a kalderaperem szélére épült,  hófehér házai már a tengerről, messziről is jól láthatók. A szűk utcákon, az üzletekben, éttermekben, tavernákban a turisták minden igényét kielégítik. A peremi sétányon pompás kilátás nyílik a kalderára, a szemközti szigetekre s a mélységben a kék Égei-tengerre. Firához egészen hasonlatos bájos városka annak folytatása, Firostefani, majd a csodás naplementjeiről és kék tetejű templomairól híres Oia, valamint a szemközti szigeten található, azzal azonos nevű, csöndes   Thirasia. A sziget külső lankás oldalain gombamód szaporodó tengerparti fürdőtelepek sorakoznak. A legszebb strandok a főszigeten a vulkáni testbe egy beékelődött mészkővonulattól közvetlenül északra (Kamari) és délre (Perissa) találhatók. Ókori emlékek is találhatók a szigeten. Thirán, mint Krétához közeli területen, természetesen virágzott a civilizáció, egészen a nagy kitörésig, amely aztán az egészet elpusztította. Az Akrotiri melletti ásatások csodálatos emlékeket tártak föl, a leghíresebbek a freskók, melyek közül jó néhány Athénban csodálható meg. Az itteni civilizáció végső totális pusztulását sokan Atlantisz legendájával azonosítják.

A kaldera belsejében a nagy kitörés óta eltelt kb. 3500 év alatt új vulkán született. A későbbi, természetesen jóval szerényebb méretű kitörések, lávaömlések következtében két kis új sziget, az idős (Paleo) és az új (Nea) Kameni jött létre, mely ma már teljesen elfoglalja a kalderaudvar közepét, s csúcsa a 100 méteres magasságot is meghaladja. A szigetek egykori lávafolyásai, a kráterekből felszálló forró kénes gőzök, és az időnkénti földrengések (a legutóbbi 2025-ben volt) egyértelműen jelzik, hogy a területen a vulkáni aktivitás korántsem szűnt meg, akkor sem, ha a történelmi múltban lezajlott hatalmas méretű kitörésre egyhamar nemigen számíthatunk. A belső vulkánokat hajóval lehet megközelíteni. A turisták felmászhatnak a jelenlegi központi kráterhez, megcsodálhatják a kilátást, szemügyre vehetik a hajdani lávafolyásokat, a kénes kigőzöléseket, fürödhetnek a tenger alatt feltörő meleg források vasas vizében. 

Szóval Santoriniben - a leírásokat olvasva - nehéz dolgunk lesz.

B / Megközelítés: 

A hajónk valószínűleg a régi kikötő előtt fog lehorgonyozni, és onnan mentőcsónakokkal visznek bennünket a partra. 

A 220 méterrel fölötte magasodó városba 3 módon lehet feljutni:

- Szamárháton - részemről ez kizárt.

- Gyalog - ez kb. 600 lépcsőt jelent (mindenhol eltérő számokat olvastam), ami ráadásul elég piszkos, mert a szamarakat is itt hajtják le- és fel.

- Felvonóval - kapacitása igencsak szűkös, tehát nagy sorra kell számítani. Ára irányonként 10 euró, menetideje kb. 3 perc.  A felvonót egyébként 1982-ben Evangelos Nomikos építtette  Firában saját vagyonából, 144.000.000 görög drachmát szánt rá.

C/ Térképem a szigetről: