Malaga

TÖRTÉNELME

TÉNYEK

ÉRDEKESSÉGEK

MAGYAR VONATKOZÁSOK

FONTOS LINKEK

KÖZLEKEDÉS

TÉRKÉPEM

SAJÁT TAPASZTALATOK

Először 2010-ben jártunk a városban. Néhány képet feltöltök emlékeztetőül.

A következő utunk 2018-ban volt.

2024-ben, a spanyol utunk részeként írtam egy összefoglalóban a városról. 

November 6-án indultunk Malagába, ez volt a legrövidebb utazásunk, itt volt a legjobb szállodánk, itt volt a legjobb idő. (Utánunk aztán jött ide is az özönvíz.)

A szállodai szobánk egyik erkélye - mert hogy kettő volt.

Mégis valahogy ez tetszett a legkevésbé. Pedig jó helyeket találtunk, érdekes dolgokat láttunk, de ….  Már nagyon régóta úton vagyunk, kezdek fáradni és telítődni a sok élménnyel. Korábban nem szoktam azt mondani, hogy nincs kedvem megnézni egy kiállítást, egy múzeumot, de most a Pompidou központra is nemet mondtam.

Egyébként már kétszer  jártunk itt 1-1 napra valamelyik hajóval, úgyhogy ez a város sem volt teljesen ismeretlen. Sok mindenre emlékeztünk, de valamiért a kikötőre nem. Később bevillant, hogy korábban nem ott kötöttek ki a hajók, hanem közelebb a parthoz, azon a részen, ami most elég elhagyatottan áll. Egy kis bárokkal teli mellékutca láttán világosodtam meg, ami a turistainformáció előtt térre ér ki. 

 Mikor a programról döntöttünk, megpróbáltunk az emlékeken kívül, mások véleményére is támaszkodni. Hááát! Olvastunk egy 4,9-es értékelésű bárról, amit négyszázegynéhány ember értékelt. Ennyien nem tévedhetnek. De igen!!! Vagy haverok voltak? Mert a hely is, meg az ételek is elég sok kivetnivalót hagytak maguk után.😟

Aztán egy magyar utazó ajánlására helyi készítésű csokit vettem egy üzletben, a La Pinocha Chocolates-nál. Még szerencse, hogy csak 2 darabot. A pisztáciával és a mangóval töltött között csak a színében volt eltérés. 😠

A helyi múzeumot (Museo Malaga) meg a legtöbben eléggé lehúzták. Nekem már az épület története is tetszett, a felújítása pedig a Spanyolországban már megszokott káprázatos módon: a régi megtartásával és új elemek beépítésével történt. Itt például a tető szellőzésének megoldása fogott meg bennünket leginkább. A múzeum tartalmára sem lehet panasz. Rengeteg őskori és ókori leletük van, amiket nem egyszerűen csak tárolókba pakolnak (persze van ilyen rész is a lapidárumban, de az már csak a hab a tortán), hanem kétnyelvű információkkal egészítenek ki, és bemutatják a feltárás folyamatát is. Mondjuk a szépművészeti részen, a festményeken mi is gyorsan túljutottunk. Hiába, az egyházi témájú képekért soha nem rajongtunk.

Szóval ez a 3 vélemény nálunk pont az ellenkezőjére fordult, így két csalódás után lett egy pozitív élményünk is.

Pozitív a véleményünk az Orosz múzeumról is. A kiállítás zömét most a thesszaloniki múzeumból kölcsönkapott Costaki-gyűjtemény anyaga jelentette. Gyönyörű ez az épület is (korábban dohánygyár volt).  Egyetlen hátránya, hogy viszonylag messze van a központtól. De legalább összekötöttük egy jó hosszú sétával, közben láttuk a város egyik árnyoldalát, majd egy kellemes parkot, és a jól kiépített strandot, a sétányt és a hozzá tartozó bárokat, üzleteket …

Aztán rábukkantunk egy jópofa bárra  (El Rincon del Cervecero) is – saját logóval,  saját palackozású sörrel és saját szoborral. Sajnos még nem volt nyitva, amikor arra jártunk.

A turizmus erejét mutatja, hogy itt találtuk a legtöbb utcai csomagmegőrzőt, ami jó dolog, csak a nyitvatartásuk elég fura, este 9-kor bezárnak. Z. szerint ez a jelenség arra utal, hogy sokan veszik igénybe a magánszemélyek által bérbe adott lakásokat, ahol a kijelentkezés után nem lehet otthagyni a csomagokat – ellentétben a szállodákkal.

Az meg a malagaiak véleményét mutatja a turistákkal, pontosabban a házat vásárló külföldiekkel szemben, hogy szombaton óriási tüntetést szerveztek azzal a szlogennel, hogy "Malaga nem eladó!". Elég furcsa volt látni, hogyan vonulnak a tüntetők végig az utcákon, miközben akik ellen tüntetnek, azok meg ugyanazokban az utcákban levő bárok, éttermek előtt ülnek, és mit sem törődve velük eszegetnek-iszogatnak.