Malaga
TÉNYEK, INFORMÁCIÓK
Málaga kikötőváros Spanyolország Andalúzia autonóm közösségének déli részén, a Földközi-tenger partján. Az azonos nevű Málaga tartomány fővárosa és Andalúzia második legnagyobb városa. Costa del Sol, azaz a napos part központja és egyik kedvelt turistacélpontja.
A várost két, egyenlőtlen részre osztja a Guadalmedina folyó, amely itt torkollik a Földközi-tengerbe. A történelmi városrész a bal-, az ipari negyed a jobb parton terül el. Az Óvaros nagyobb részére az arab mintára kialakult szűk és kanyagós utcák jellemzőek.
A népessége 2026-ban 603 140 (a környező peremvárosokkal együtt több mint egymillió) fő. Ezzel Spanyolország ötödik legnagyobb városa. Az 1970-es évek óta főleg az itt lakó külföldiek száma nőtt jelentősen.
TÖRTÉNELME
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a neandervölgyi ember barlangok összetett labirintusában élt Malaga közelében, sok ezer évvel ezelőtt. Az idő előrehaladtával a terület népessége egyre növekedett, és a bronzkor kezdetén már az egész partszakasz lakott volt.
A várost ’Malaka’ (sózott halszelet) néven alapították a föníciaiak Kr.e. 800 körül kereskedelmi központként.
Az ie. VI. században a föníciaiakat a görögök váltották, akik 70 évre foglalták el a várost, amíg a karthágóiak el nem hódították tőlük. Őket ie. 202-ben a rómaiak űzték ki. Ekkor a város neve Flavia Malacita volt, mely fontos központtá vált, összeköttetése révén a félsziget többi városával, és a birodalom földközi-tengeri kikötőivel. Malaga lett a rómaiak által nagyon kedvelt „garum” (erjesztett halszósz) fő előállítója és szállítója.
Legfőbb emlék ebből a korból a színház, amely bár méretével nem tűnik ki a többi közül, de ez a legrégebbi egész Hispániában. Közvetlenül a színház előtt láthatóak a garum készítéséhez használt medencék.
A Római Birodalom bukása után Malaga germán eredetű törzsek nagy vándorlásának és letelepedésének volt kitéve, majd 743-ban arab uralom alá került. Virágzó várossá vált, városfalán öt hatalmas kapu állott. Számos külváros alkotta Malagát, a keletről nyugat felé haladó út összekötötte a kikötőt és az erődítményt az összes városfalon kívül eső zónával. A külvárosokban genovai és zsidó kereskedők telepedtek le. III. Abderramán építtette az Atarazanas kaput a XIII. században, ez a mai központi piac bejáratának a kapuja.
Habár az első kísérlet a visszahódításra már a XIV. században megtörtént, csak a 1487-ben sikerült a katolikus királyoknak visszaszerezniük a várost. Csupán 25 családnak engedték meg, hogy Malagában maradjanak, ők voltak a mudéjarok. Ekkor épült meg Malaga első tere, a főtér (ez ma a Plaza de la Constitución), és megalapították a La Victoria és a La Trinidad kolostorokat.
A felvirágzás korszaka után hanyatlás következett Malaga sorsában. A XVI. és XVII. század során a járványok és a rossz termés mellé a mórok kiűzéséből következő gazdasági válság párosult.
A XVII. században megépült a kikötő, amely később tovább terjeszkedett, így a város gazdasága ismét stabillá vált.
A XIX. században Malaga jelentős fejlődésen esett át, ebben az időben már elkülönültek az ipari- és lakónegyedek, az utóbbiban számos villával és hotellel. Kialakultak a város főutcái, a Calle Marqués de Larios és az Alameda Principal. Ezzel szemben a XIX. századnak voltak negatív eseményei is: a gazdasági válság, VII. Ferdinánd király zsarnokságának politikai következményei, aki elrendelte Torrijos tábornok és embereinek meggyilkolását is. Az ő emlékükre és tiszteletükre emeltek Obelisco Plaza de la Merced - a Plaza de la Merced-en, amely máig is a kulturális élet és városi ünnepségek központja.
A XX. század első évtizedei sem voltak igazán sikeresek, bár az 1936 és 1939 között dúló spanyol polgárháború bombázásai megkímélték. Végül a 60-as években Spanyolországban bekövetkezett robbanásszerű turisztikai fellendülés Malaga arculatát is teljesen megváltoztatta. Emberek milliói választották a várost, hogy itt töltsék el vakációjukat, és sok ezren költöztek ide állandó lakosként. Malaga Spanyolország ötödik legfontosabb városává vált, egyike a modern európai városoknak nemzetköziségével és kulturális sokszínűségével. 1992 óta a város infrastruktúrájában is komoly fejlődés következett be, melynek bizonyítékai a város utcái és a széles sugárutak, a várost az ország többi részével összekapcsoló kiváló minőségű autópályák, és a reptér, amely Európa egyik legfontosabb légikikötője.
ÉRDEKESSÉGEK
- A malagai metróban található órák rendkívül különlegesek, mert az óra nem 60 másodpercet üt, hanem 59-et. Ennek az az oka, hogy a brit rendszert vették àt, és az ő óráik úgy jàrnak, hogy amikor a mutató 59-et üt, akkor megáll és vár egy másodpercet, nem pedig folyamatosan halad tovább.
- El faro helyett la farola. Ahhoz, hogy ezt a különlegességet megértsük, a spanyol nyelvtan segítségét kell kérnünk. Ugyanis ebben a nyelvben a főnév lehet nőnemű vagy hímnemű. Maga a faro világítótornyot jelent és eredetileg hímnemű. A malagai azért is különös, mert nem faro, hanem farola, vagyis ez nőnemű. Az egyetlen nőnemű világítótorony a spanyol félszigeten.
GASZTRONÓMIA
- Valószínűleg nincs szimbolikusabb étel Malagában, mint az espetos, vagyis a nyárson sült szardínia. A tengerparton sétálván érezzük a sült szardíniák illatát, ahogy éppen roppanósra sülnek a tűz felett. Nincs hozzá fogható. Általában 6 szardíniát húznak fel egy fából készült nyársra és azt sütik meg a tűz mellett. Legtöbb esetben egy régi csónakot alakítanak ki sütőhelynek (leginkább a hangulata miatt), megtöltik homokkal és azon raknak tüzet. A nyársokat pedig ebbe a homokba szúrják közvetlenül a tűz mellé. A szardíniasütés művészete egészen a főnícia, római és az arab időkig nyúlik vissza. Kihasználván a csónakok adta remek lehetőséget a sütésre a tengerparton.
- A “loca” egy itteni édes péksütemény. A szó egyébként bolondot, őrültet jelent és a Ciudad Jardín városrészből származik. Az ok, amiért pont ezt a nevet kapta igen egyszerű. A pékség, ahol ezt a sütit készítették egy kifejezetten nők részére létrehozott bolondokháza előtt volt. Ezt a tipikus malagai péksüteményt leginkább három összetevőből készítik: levelestészta, sodó és tojássárgája. Szerencsére ezt a fajta süteményt majdnem minden pékségben és cukrászdában lehet kapni.
MAGYAR VONATKOZÁSOK
FONTOS LINKEK
KÖZLEKEDÉS
TÉRKÉPEM
November 6-án indultunk Malagába, ez volt a legrövidebb utazásunk, itt volt a legjobb szállodánk, itt volt a legjobb idő. (Utánunk aztán jött ide is az özönvíz.)
 |
| A szállodai szobánk egyik erkélye - mert hogy kettő volt. |
Egyébként már kétszer jártunk itt 1-1 napra valamelyik hajóval, úgyhogy ez a város sem volt teljesen ismeretlen. Sok mindenre emlékeztünk, de valamiért a kikötőre nem. Később bevillant, hogy korábban nem ott kötöttek ki a hajók, hanem közelebb a parthoz, azon a részen, ami most elég elhagyatottan áll. Egy kis bárokkal teli mellékutca láttán világosodtam meg, ami a turistainformáció előtti térre ér ki.
Mikor a programról döntöttünk, megpróbáltunk az emlékeken kívül, mások véleményére is támaszkodni. Hááát! Olvastunk egy 4,9-es értékelésű bárról, amit négyszázegynéhány ember értékelt. Ennyien nem tévedhetnek. De igen!!! Vagy haverok voltak? Mert a hely is, meg az ételek is elég sok kivetnivalót hagytak maguk után.😟
Aztán egy magyar utazó ajánlására helyi készítésű csokit vettem egy üzletben, a La Pinocha Chocolates-nál. Még szerencse, hogy csak 2 darabot. A pisztáciával és a mangóval töltött között csak a színében volt eltérés. 😠
A helyi múzeumot (Museo Malaga) meg a legtöbben eléggé lehúzták. Nekem már az épület története is tetszett, a felújítása pedig a Spanyolországban már megszokott káprázatos módon: a régi megtartásával és új elemek beépítésével történt. Itt például a tető szellőzésének megoldása fogott meg bennünket leginkább. A múzeum tartalmára sem lehet panasz. Rengeteg őskori és ókori leletük van, amiket nem egyszerűen csak tárolókba pakolnak (persze van ilyen rész is a lapidárumban, de az már csak a hab a tortán), hanem kétnyelvű információkkal egészítenek ki, és bemutatják a feltárás folyamatát is. Mondjuk a szépművészeti részen, a festményeken mi is gyorsan túljutottunk. Hiába, az egyházi témájú képekért soha nem rajongtunk.
Szóval ez a 3 vélemény nálunk pont az ellenkezőjére fordult, így két csalódás után lett egy pozitív élményünk is.
Pozitív a véleményünk az Orosz múzeumról is. A kiállítás zömét most a thesszaloniki múzeumból kölcsönkapott Costaki-gyűjtemény anyaga jelentette. Gyönyörű ez az épület is (korábban dohánygyár volt). Egyetlen hátránya, hogy viszonylag messze van a központtól. De legalább összekötöttük egy jó hosszú sétával, közben láttuk a város egyik árnyoldalát, majd egy kellemes parkot, és a jól kiépített strandot, a sétányt és a hozzá tartozó bárokat, üzleteket …
Aztán rábukkantunk egy jópofa bárra (El Rincon del Cervecero) is – saját logóval, saját palackozású sörrel és saját szoborral. Sajnos még nem volt nyitva, amikor arra jártunk.
A turizmus erejét mutatja, hogy itt találtuk a legtöbb utcai csomagmegőrzőt, ami jó dolog, csak a nyitvatartásuk elég fura, este 9-kor bezárnak. Z. szerint ez a jelenség arra utal, hogy sokan veszik igénybe a magánszemélyek által bérbe adott lakásokat, ahol a kijelentkezés után nem lehet otthagyni a csomagokat – ellentétben a szállodákkal.
Az meg a malagaiak véleményét mutatja a turistákkal, pontosabban a házat vásárló külföldiekkel szemben, hogy szombaton óriási tüntetést szerveztek azzal a szlogennel, hogy "Malaga nem eladó!". Elég furcsa volt látni, hogyan vonulnak a tüntetők végig az utcákon, miközben akik ellen tüntetnek, azok meg ugyanazokban az utcákban levő bárok, éttermek előtt ülnek, és mit sem törődve velük eszegetnek-iszogatnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése