Trapani

Trapani egy hetvenezres lakosú kikötőváros, Palermótól 100 km-re, a sziget északnyugati partján. A só és a vitorlák városának is hívják. Ez előbbi azért ragadt rá, mert gazdaságában kiemelkedő szerepet játszik a sópárlás, a város határában található sópárlókhoz érdemes egy félnapos kirándulást tenni, egyrészt a katonás rendben egymás mellett sorakozó szélmalmok látványa, másrészt a természeti értékek miatt is. Ha az ember nem februárban megy, akkor flamingókkal is találkozik.

Maga a vàros egy hosszúkás földnyelvre épült, ezért szinte az egész belvárosban érezhető a tenger közelsége. A korzózás nem fog csalódást okozni, barokkosan díszített paloták, széles sétálóutca (Corso Vittorio Emanuel), ami az idő előrehaladtával egyre inkább benépesedik. 

Kihagyhatatlanok a városfalak, és a Torre di Ligny, a torony, amely eredetileg a törökök támadásaitól óvta szigetet. Az 1600-as évek végén épült, de csak a 19. század elején kötötték össze a szárazfölddel. Ma múzeum. A toronytól északi irányba haladva kellemes sétát tehetünk.  Ebbe az irányba haladva érhetjük el a város homokos strandjait is.

Kötelező program egy séta Ericében, ami egy Trapanival gyakorlatilag teljesen egybenőtt kisváros a monte Erice tetején, 750 méter magasan, tökéletes panorámával, olyannyira, hogy derűs időben az Etnáig ellátni, pedig az barátok között is kb. 350 km-re van innen légvonalban. Erice középkori városmagja gyakorlatilag érintetlen és tökéletesen ileszkedik a terület hegyvidéki morfológiájához. A város alapja egy tökéletes háromszög, az őt körülvevő falakat pedig normann korból származó kapuk szakítják meg. Az egész város olyan, mintha időutazáson lennénk,főleg, hogy a februári zimankóban rajtunk kívül egy lélek sem volt ott, csak a mi lépéseink kopogását lehetett hallani a az utcaköveken.

Trapaniban kötelező megkóstolni a helyi pizzát, a rianatát. Ennek legautentikusabb lelőhelye Calvino pizzériája, ahová foglalás nélkül be sem jutunk, annyira tökéletes itt ez a vastag tésztájú, paradicsommal, szardellával, fokhagymával gazdagon megpakolt pizza, amelyet- miután kiszabadul a sütőből- megkennek olajjal. Calvino pizzériájának pikantériája, hogy korábban egy másik bizniszt folytattak az üzletben. Bordélyház volt. Ez magyarázza, hogy miért is van az, hogy az étet egy szűk folyosóból nyíló kicsi szobákban fogyaszthatjuk el, amelyekben annak idején nem feltétlenül a kulináris gyönyöröknek áldoztak.

Ha autóval vagyunk egy fél napra mindenképp nézzünk el Segestába, a városba, amit Virgilius szerint Aeneas alapított, hogy idősek és nők itt pihenjék ki magukat. Ma a régészeti emlékei miatt járunk erre, az ókori templom és színház hihetetlen látványt nyújtanak. az 5. századi templom egy hegy tetejéről parancsol tekintélyt. Tőle kb. másfél km-re építették a színházat, ahová fel lehet sétálni, de busz is visz, ez erősen ajánlott, mert hegyre felfelé kell caplatni végig. A négyezer fős színházból pazar kilátás tárul elénk Castellamare öblére, és ha nem túl sok a látogató, akkor kipróbálhatjuk a tökéletes akusztikát is.

Forràs