Harwich

Harwich, 2019.09.05.

Harwich-ban már jártunk egyszer, így tudtuk, hogy a kikötő a vasúti pályaudvar mellett van. A kérdés már csak az volt, hogy hova utazzunk. Cambridge jó lett volna, de csak többszörös átszállással lehetett volna megoldani, ezért maradt Colchester. A „főpályaudvaron” át kellett szállni egy másik vonatra, ami a town-ba ment. A jegy 10,2 font volt oda-vissza fejenként.

Az útikönyv röviden, de jókat írt a városról. A tapasztalatunk már nem egészen ez volt.

 

Sok bevándorlóval (még szobruk is van a főutcán, de hogy miért, az nem derült ki), szeméttel, jellegtelen épülettel találkoztunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meglepően sok ingatlanirodát is láttunk. Persze akadt azért jó néhány szép hely is.

A település egyébként 2000 éves történettel büszkélkedhet, már a római korban is város volt itt, nyomait is láthattuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

Például a városfalat a kastély parkjában

(mellette persze ingyenes WC),                                              

                                                                                                                                              egy templom romjait a kastély mellett/alatt.

 

Egyébként romok nem csak a római korból maradtak, hanem későbbről is,

 

például egy középkori apátságból csak a kaputornya,

de az nagyon jó állapotban.

 

 

 

 

… Vagy a holland negyed egy-két háza (hajdanában takácsok lakták, most általában kocsmaként működnek).

 

A legérdekesebb egyébként a kastély parkja és környéke volt. A park gyönyörű, tele virágokkal,

 

 

 

 

 

 

ugri-bugri, mogyorót zabáló és nadrágszáron is felfutó mókusokkal (ez nagyon gyorsan történt, így kép nem készült róla,

 

 

 

 

meg vidáman napozó helybeliekkel.

 

A park mellett volt két múzeum is. Az egyik egy lakóház volt, amit a tulajdonos  a városra hagyott a berendezéssel együtt – hétköznapi tárgyak, gyerekjátékok …

 

… és egy érdekes plakát

 

A másik a természettudományi múzeum, amit egy régi templomban helyeztek el.

 

 

És ha már a templomok hasznosításánál tartunk, még két érdekes példa:

-              a harangtoronyban kirakat, a boltok felett pedig a templom,

 

 

-              a sekrestyében csomagátvevő hely, a templomban pedig művészeti központ előadásokkal, koncertekkel.

 

A 19. század végéről két érdekes épületet találtunk, az egyik a város- és megyeháza (Essex),

 

a másik egy víztorony, ami már az építésékor sok vitát váltott ki, és nem is működött sokáig. Ugyan úgy tűnt, hogy jó állapotban van, mégsem használják a csalántermesztésen kívül semmire. 

 

 

Úgy látszik az újabb épületek kevésbé bírták a gyűrődést (a színház átépítése/bontása???)

 

Már délelőtt kinéztünk egy sörözőt (törpés belga sörrel), ahol a „csoszogás” után megpihenünk, de úgy látszik a tulaj sokat dolgozott a nyáron, mert már kivette a saját pihenőjét, és nem nyitotta ki a helyet. Így maradt egy helyi kocsma kiszolgált klubfotelokkal, egyéb indusztriális berendezéssel és nekem egy guiniss sörrel, amit kezdek megszeretni .

A kikötő épületében egy zenekar búcsúztatta a hajósokat. (A megérkezéskor 19. századbeli ruhába öltözött önkéntesek fogadtak bennünket, és osztogattak térképeket)

Az első olyan nap volt, amikor ugyan kabátban voltunk, de nem esett az eső!