2019 augusztusa

 

Amszterdam

Ugyan a főpályaudvarig szólt a jegyünk, de elmentünk vele a Sloterdijk állomásig, mert annak a közelében volt a szállásunk, a Mercure Hotelban, és másnap onnan indult a 382-s busz Ijmujdenbe. 

Ez nem egy múzeum, hanem a szállodai szobánk.

 Jegyet a félóránként induló buszon tudtunk venni. Szerettük volna leegyszerűsíteni a dolgot, ezért előtte vettünk napijegyet az automatából (darabja 8 Euró), ami persze csak a városon belüli közlekedésre volt érvényes. Úgyhogy most van két felhasználható jegyünk Amszterdamban.

Ijmujdenben az utolsó előtti megállóban (Badweg), a kemping után kell leszállni.

Egy jólelkű német fel-és lecipelte a bőröndömet a töltésen, a meredek lépcsőkön.

Leadtuk a bőröndöket, és sétáltunk egy kicsit a tengerparton.

Találtunk egy kis üdülőtelepet apró házacskákkal. A másik oldalon, a nagy strandnál is ugyanilyen épületek vannak, csak sokkal több.

 

Mivel a szállodában nem reggeliztünk, a parton vettünk sajtot, kenyeret és egy üveg portóit 

A behajózás korábban elkezdődött, mint vártuk, de lassabban ment, mint vártuk, mert a csoportokat előrevették. Még így is nagyon korán bejutottunk a hajóra. Gyorsan megebédeltünk, és mire visszamentünk a kabinba, már a bőröndjeink is ott voltak. Átöltöztünk, irány a tenger!

 Fürdés sajnos nem lett. A papának túlságosan sütött a nap és messze volt a víz. Én ugyan belementem a vízbe ( bokáig  ), de túlságosan bűzlött a környék a bomló hínártól, kagylótól és egyéb vacaktól, így nem maradtam sokáig. Az emberek egyébként jobbára csak álldogáltak a tengerben, vagy feküdtek a parton a szemét tetején.

Inkább kerestünk a parton egy éttermet, ami belül nagyon jól nézett ki. Kívül már nem nagyon törődtek vele, látszott, hogy a főszezonnak már a vége felé járnak. Mi mégis a teraszon, de árnyékban söröztünk (volt törpe!!!!), boroztunk és narancslikőröztünk (contreau/grand magniet – nem tudom, hogy kell írni )

 A hajó (Costa Mediterranea) jó benyomásokat tett első blikkre (és a továbbiakban is): tiszta, a bútorok nem elnyűttek, az önkiszolgáló étteremben azonnal elviszik a használt tányérokat, az ételek ugyan nem különlegesek, de változatosak. Pl. az utolsó előtti napon paellát szolgáltak fel a fedélzeten, mindenki annyi rákot, kagylót és lazacot evett hozzá (vagy nélküle , amennyit bírt, a személyzet is viszonylag udvarias.

Utunk Ijmujdenben ért véget, és így Amszterdamból indultunk haza. Mivel gyorsan ki tudtunk szállni és a 382-s buszra se kellett sokat várni, maradt időnk Amszterdamra.

A vonatjegyünk QR-kódjával át tudtunk jutni a sloterdijki pályaudvarról a főpályaudvarra, ahol reggel a csomagmegőrzőben még volt hely és 10-10 Euróért be tudtuk tenni a bőröndjeinket (dél körül már csak elvétve lehetett üres fakkot találni).

A két hete megvett napijegyünket felhasználva elvillamosoztunk a Múzeum-negyedbe. Egy kis séta után visszaindultunk. Korábban leszálltunk, és gyalog indultunk a Damon  és a mellette levő utcákon a pályaudvarra.

Közben megállapítottuk, hogy Amszterdam nagyon jó hely, de nagyon drága is (pl. a WC 1 Euróba kerül).

 

Cobh - Cork, 2019.18.27.

Az előző esti hír az volt, hogy a hajó az öböl tulsó partján, Ringaskiddy-ben fog kikötni. Ez nem volt jó hír, mert onnan csak busszal lehet bejutni Corkba, az meg elég bonyolultnak tűnt. Aztán reggel kinéztünk a hajóról, és megláttuk a cobh-i vasúti megállót!

Bevonatoztunk Corkba. És utána jó sokat gyalogoltunk, de sok érdekeset is láttunk.

Jártunk a vajtőzsdénél, ami most egy vajmúzeum, és éppen zárva volt. A harangjáról híres St Anna templom is zárva volt, de annak a nyitását megvártuk (15 perc).

Azt tudtuk, hogy furák az angol templomok, gyakran bukkantunk valami váratlanra, de kiderült, hogy az írek is! Itt például egy régi könyvekből álló kiállítást találtunk. A másik fura dologra, a harangozásra nem fizettünk be (5 Euró), de azt még hallottuk, hogy az utánunk jövők az örömódát harangoztàk.

Aztán mentünk a börtönbe. Belépő 11 Euró volt fejenként.

Az internet szerint esküvőket is rendeznek.  Megnézhettük volna a rádiómúzeumot is, mert a bezárása után a börtönben rádióadó is működött, de az nem tűnt nagyon érdekesnek.

Utána megnéztük volna a híres English Market-et is, de csak délig volt nyitva. Jöttünk-mentünk még egy ideig a sétáló utcákon, de mivel továbbra is esett, visszamentünk Cobh-ba.

Ami jó döntésnek bizonyult, mert az egy aranyos kis város. (Az utcákon tilos az italozás, ezért a boltban vásárolt proseccot barna papírzacskóba csomagolva kaptuk meg, és persze a tiltàs ellenére a parton, a lépcsőkön ülve ittuk meg - nem buktunk le!!!)  

A legszebb tengerparti épületben egyébként kínai étterem működik.

Van Titanic múzeuma (ez volt a hajó utolsó kikötője), mi csak a boltba kukkantottunk be, a múzeumra már nem volt idő.

A kikötőben viszont szoborként ott állnak azok, akik a Titanicot búcsúztatták annak idején. (Ez téves információ, később megtudtam, hogy ők is utasok voltak.)

A múzeumra ugyan nem volt idő, de azért egy jó hangulatú ír kocsmában ittunk még valamit, és hallgattuk az önkéntes fellépők Dublinról és Belfastról szóló, vélhetően irredenta nótáit, meg a hivatásosok nosztalgia koncertjét.