Tunézia

 Tudnivalók az országról:

• • Fővárosa: Tunisz
  • Államforma: köztársaság

  • Hivatalos nyelv: arab
  • Népesség: 11.565.204 fő (2018, becsült)
  • Terület: 163.610 km² 
  • Valuta: tunéziai dínár (TND) 2025-ben 1 dínár = 112 HUF

 A korábbi francia gyarmat 1956. március 20-án nyerte el függetlenségét. Ásványkincsekben (kőolaj, földgáz, foszfát, vasérc) gazdag. A bányászati termékeinek egy részét helyben feldolgozzák. (műtrágya, kohászat), másik részét exportálják. A feldolgozóipart a textilipar, hajó- és autógyártás képviselik. A tradincionális kézműipari termékek (bőráru, szőnyegek, kerámiaedények) igen keresettek.  A legfontosabb “iparág” viszont kétségtelenül az idegenforgalom. Ennek túlnyomó része a tengerpartra koncentrálódik. A Földközi-tenger partjainak teljes hosszában turisztikai zónákat alakítottak ki.

 Térképem az országról

 

Tunéziában eddig kétszer jártunk 1-1 napra. Mindkét alkalommal hajóval érkeztünk.

2010 decemberében a Costa Pacifica-val.

 Az erkélyről láttuk, hogy közvetlenül a kikötőn túl halad el egy vonat, ami nagy valószínűséggel Tuniszba tart (akkoriban még nem így működött az internet, nagyon kevés információnk volt az utazás előtt).

Kiszállva a hajóról, keresztülvágtuk magunkat a taxisok hadán, és gyorsan meg is találtuk a vasútállomás pénztárát, csak éppen dínárunk nem volt. 

 

Akkor gyerünk pénzváltót keresni valahol a városban! A bankot meg is találtuk - ebédszünetben.  

Végül letudtuk a nehézségeket, és valami nevetséges összegért bevonatoztunk a fővárosba. Kicsit sétálgattunk-nézelődtünk. Hogy mit láttunk? Kicsit égő, de még a képeket nézve sem nagyon emlékszem (15 éve volt). És ezért örülök, hogy most visszamegyünk. Hátha visszajönnek az emlékek is! Ha meg nem, akkor újdonságként fogom fel.

 

 

Visszafele megálltunk a kikötőben (La Goulette) épített "műfaluban".

 2012-ben már tájékozottabbak és felkészültebbek voltunk. Tudtuk, hogy a másik irányba szeretnénk utazni, és a két évvel korábban váltott pénzből is maradt elegendő.

Először elvonatoztunk Sidi Bou Said-ig, a "kirakat-városkáig". Tetszett, amit láttunk.

 És onnan irány vissza Karthágóba.

 

A régi pun városból tényleg nem sok minden maradt, pedig bejártuk keresztül-kasul.

A múzeumban azért több mindent találtunk.

 

Mellette rábukkantunk egy érdekes oceonográfiai múzeumra. És ha már ott voltunk, időnk is volt, pénzünk is volt, kíváncsiak is voltunk, bementünk. És nem bántuk meg!

2026 januárja:

 A hajón maradtunk és "semmittettünk".