Savona

Bármilyen furcsa, először tengerjáró hajóval érkeztünk a városba, utána meg még sokszor, hiszen ez a Costa tengerjáró hajóinak egyik anya-kikötője.

Van kedvenc kávézóm,éttermünk,  bárunk (Bar Diaz), szállodánk(Hotel NH Savona Darsena), gesztenyésünk (a Via Paleocapa és a Via Pia kereszteződésénél)

TÖRTÉNELME

Ókori ligur törzsek alapították "Savo" néven.

Kr.e. 2. században került római fennhatóság alá, fontos kikötő volt, màr akkor is rivalizált Genovával a Ligur-tengeren. 

A Római Birodalom bukása után 641-ben a langobardok foglalták el és pusztították.

A 10. században az Aleramici őrgrófok központja, később fontos városállam, de Genovával állandó harcban állt.

 1528-ban a genovaiak elfoglalták, lerombolták kikötőjét, hogy megtörjék hatalmát. 

Napóleon idején Franciaországhoz csatolták, majd a Bécsi Kongresszus után a Savoyai-házhoz került.

1861-től az egységes Olaszország része.

A II. világháborúban bombázások érték, de újjáépült és ma is fontos kikötő, ipari központ Liguriában, híres fajansz, üveg, szappangyártásáról. 

ÉRDEKESSÉGEK

MAGYAR VONATKOZÁSOK

FONTOS LINKEK

KÖZLEKEDÉS

TÉRKÉPEM

SAJÁT TAPASZTALATOK

2022. 11.27.

Savonában most elég sok időt töltöttünk (7:30 – 18:00). A hajó (Costa Toscana) közvetlenül a belvárosnál  köt ki, ezért két részre osztottuk a napot. Délelőtt sétálgattunk, rábukkantunk egy gyönyörű térre, a Piazza Magdalenára – eddig mindig elkerültük. Lefényképeztem  Giuseppe Cava szobrát, akiről azt gondoltam, hogy köze van az italhoz. Aztán G. barátunk megmondta, hogy ő bizony egy savonai író, költő volt. A szobor feledhető, de a mögötte levő olajfa sokkal-sokkal gyönyörűbb! Megnéztük a helyi képtárat (egy épületben van a kerámia múzeummal, de azt majd legközelebb J ). Fontos információ: a múzeum az első emeleten van, de már a félemeleten megtaláltuk a WC-t. Tehát, ha csak erre van szükség … J A belépő egyébként 5 euró volt (a kombi jegy 7 euro lett volna). Még egy Picasso-juk is van!

Végre megtudtam, hogy a vár közelében levő körforgalomban levő 3 napozó nő szobrát Laura Romano készítette.

 És néztük a boltokat, mert bőröndöt kellene vennem. Az enyémnek a húzója felmondta a szolgálatot. Ugyan a belső bélését felvágva vissza tudtuk pattintani, de elég egy hirtelen mozdulat, és már megint nem lehet kihúzni a fogóját. Vasárnap lévén, csak a kínai árusok voltak nyitva. Szóval majd otthon.

Ebédelni visszamentünk a hajóra, aztán újabb séta a tengerparton és a városban.

Régi vágyam is teljesült - sült gesztenyét ettünk. Évek óta látjuk ugyanazon a helyen az árust, de soha nem volt szerencsénk. Illetve egyszer megkaptam tőle, csak úgy ingyen az utolsó pár szemet. Most a legkisebb adagot (piccola) vettem 3 euróért – bőven elég volt kettőnknek.  Visszafelé útba ejtettünk egy boltot a kikötő közelében. Z. mindenképpen szeretett volna egy olyan bort (Primitivo Manduriából ; márkaneve: Antiche Contrade) venni, amit még Salernoból cipeltünk magunkkal, és csak tegnap bontottunk meg. Persze nem volt, helyette 3 kisüveg pezsgő akadt a kezébe. Egyet – a tiltakozásom ellenére – megittunk az utcán. (A pezsgőnek nehéz ellenállni, és ráadásul egy kedves tévedésem, a mosóház előtt iszogattam. Erről mindig azt gondoltam, hogy valami antik látványosság. Aztán kiderült, hogy alig több 100 évesnél. J ) A pezsgőről meg azt gondoltuk, ha a hajósok el akarják kobozni, inkább ott előttük megisszuk. Nem került rá sor, csak a helyi hatóságok világították át a táskámat, ők meg nem törődtek vele.