Carcassone

 Végre ez a város is sárgáról bordóra vált a térképemen! (Sárgával jelzem ugyanis a bakancslistás településeket, és akkor váltom át bordóra, ha elkezdjük az utazás szervezését.)

A város nevével egyébként először egy társasjáték kapcsán találkoztam.

Amit a városról tudni illik:

A város nevének eredete a legenda szerint a 8. századra nyúlik vissza.  Ebben az időben a település a szaracénok kezén volt,  Nagy Károly és a hadserege pedig vissza akarta foglalnia. A csatát a frank sereg nyerte meg, a szaracénok vezére, Ballak elesett, serege megsemmisült.

Ballak felesége, Carcas asszony miután tudomást szerzett férje haláláról, elkezdte megszervezni a város védelmét. A frankok által vezetett ostrom 5 évig tartott. Végül már alig maradt élelmük, csak némi gabona, meg egy disznó.  Az asszonynak az az ötlete támadt, hogy egy malaccal megeteti a maradék búzát, és lelöki a város legmagasabb tornyáról. Így is történt, a várfalon kívülre lökte, szegény malacból pedig kiszakadt a sok búza. Amikor Nagy Károly meglátta ezt, azt hitte, hogy a város annyira jól él, hogy a búzát a malacok etetésére pazarolják. Nagy Károly feladta az ostromot, ennyi étel láttán nem látta értelmét a további harcnak.

Amikor Carcas asszony meglátta, hogy Nagy Károly és hadserege elhagyta a várost, megszólaltatta az összes harangot. Egy frank harcos felkiáltott, hogy „Carcas sonne - Carcas harangoz!”  Állítólag innen van a város neve, de ez nagy valószínűséggel csak legenda.

 Azért valamennyi igazság ebben is van: 725-től 759-ig tényleg a szaracénok birtokolták a várat. Előttük a vizigótok éltek itt, még előttük a rómaiak (ők építették is az első erődítményt).  A szaracénoktól a frankok kezébe került a terület, majd a toulousi grófok hűbéresei lettek a birtokosok. Ők kezdték el a kis erődöt várrá alakítani. Bár az 1209-es ostromnak még ez sem tudott ellenállni. A várba rekedt eretnekeket a pápa parancsára érkező királyi hadak elfogták. 

Majd az aragóniai királyság előretörésének megakadályozására IX. (Szent) Lajos (1215-70) és fia, Merész Fülöp kezdték meg a vár erősítését. Lebontatták a vár tövébe települt falut is, a lakosokat kényszerrel költöztették át az Aude túlsó partjára. A megrongált román templomot átalakították gótikus katedrálissá. A várat azonban ezt követően nem fenyegette különösebb veszély, és jelentősége lecsökkent. A 17. századra már erősen megromlott az épület állaga, a 19. század közepén pedig határozat született lebontásáról. Ekkor indítottak országos akciót  a vár megmentésére. Végül Viollet-le-Duc kapott megbízást a helyreállítására (1853-79). A vár sokak szerint túl szépre, a középkorinál is középkoribbra sikeredett, de ez csak részben igaz, mert a renoválásnál megtartották a vár minden elemét, egykori rajzok alapján végezték a munkákat, s végeredményben megmentették az enyészettől Franciaország egyik legjelentősebb középkori várát.

A vár – valóban óriási, a kettős fal kerülete csaknem 3 kilométer, a külső 1672, a belső 1287 méter. A falakat csaknem ötven torony védelmezi, a külső falon 14, a belsőn 24 s ehhez járulnak még a Chateau Comtal, a legbelső, megerősített bárói palota tornyai. A falakon belül épségben maradt meg belső vár települése. Ma is laknak ezen a területen, noha a házak jó része ma a turisztikai funkciót tölt be, üzletek, emléktárgy-boltok, étkezők.

Porte Narbonnaise – a település főbejárata. A városkapuk közül a nyugati oldalon a Porte d’Aude csak keskeny, meredek lépcsőn megközelíthető gyalogos bejárat volt, könnyen védhető. A fő forgalom akkor is, ma is a keleti oldal Narbonne irányába nyíló hatalmas, megerősített kapuján bonyolódott le. Teraszos félkör alakú védmű, barbakán vigyázza a bejáratot, a belső falnál pedig két hatalmas erős torony. A két torony ma ideiglenes kiállítások céljaira szolgál.

Chateau Comtal – a váron belüli vár, a tornyokkal megerődített bárói kastély a római erődítés alapjaira épült a 12. században, ezt erődítették meg Szent Lajos mesterei, akik várárokkal vették körül és bejárata elé újabb barbakánt, félkör alakú védművet építettek. A vár meglehetősen üres, alsó részében kőtár van. A belső díszudvar, a Cour d’Honneur déli oldalán egymás felett látható a három szinten a román, a gótikus és a reneszánsz építkezés emléke. Sokkal szebb a délnyugati sarokban levő udvar, a Cour du midi, amely fölé egy szögletes torony, az erőteljes Tour de Guet magasodik. Ennek belsejében lépcső vezet fel az erődítések rendszerére. A nyugati falszakaszon a várkastélytól délre van egy másik torony, a Tour de la Justice, az egyik legrégebbi torony. A Porte d’Aude keskeny kapujánál, pedig a Tour de l’Inquisition melynek alsó szintjét börtönnek használták, de nem eretnekeket zártak oda, hanem egyházi személyeket. Az eretnekek számára fenntartott börtön, a „fal”-nak nevezett különálló, elszigetelt épület a folyó és a városfal között állt.A Tour de l’Éveque szögletes tornya összeköti a külső és a belső falrendszert, korábban ezen a területen kezdődtek a várostól délnyugati irányban kialakított egyházi birtokok.

Basilique St-Nazaire – a falakon belül a 11. században épült fel a román templom, amelyet 1096-ban II. Orbán pápa szentelt fel. Ebből ma csak a háromhajós első rész áll, a kereszthajó és a szentély már a gótika jegyében épült a 13-14. században. Ideiglenesen itt temették el a vár egykori parancsnokát, az albigensek elleni keresztes hadjárat egyik résztvevőjét Simon de Montfort-ot.

SAJÁT TÉRKÉPEM

 

SAJÁT TAPASZTALATOK

2026 tavaszán