Pireusz

 Pireusz Athén kikötője volt, az most is, és lesz bizonyára még sokáig.

Jártunk többször a városban, de mindig átrohantunk a kikötőből a metróig, hogy a fővárosba utazzunk. Legutoljára azonban a partig se jutottunk, olyan özönvíz volt, hogy maradtunk a hajón.

Pedig érdemes lenne egyszer itt maradni.

Kedvcsinálónak rögtön meg akartam nézni a "Vasárnap soha" c. filmet Melina Mercurival a főszerepben, de csak itt-ott beletekertem, mert magyarul nem találtam.

Aztán kicsit olvasgattam a városról.

Megtudtam, Pireusz története kissé másabb, mint a többi görög városé. 

A/ Történelme röviden:

Az ókorban Athén kereskedelmi kikötőjeként, haditengerészeti támaszpontként működött, majd a rómaiak i.e. 1. században lerombolták a települést. A középkorban azonban már Porto Leone néven vált ismertté, ami arra a hatalmas oroszlánra utalt, ami az ókorban is védte a kikötőt. 1687-ben zsákmányként ezt a szobrot is magával vitte Francesco Morosini velencei hadvezér, és az Arzenál bejáratánál helyezte el (ma is ott áll). Egyébként ő volt az, aki a Panthenont is a levegőbe röpítette. A helyiek meg úgy döntöttek, hogy az oroszlán nekik is kell, és mivel visszaszerezni nem tudták, rendeltek egy másikat.

Görögország megalakulása (1832) után a kormány elkezdte benépesíteni Pireuszt, fejlődött az ipara, a kulturális élete. Tartott ez egészen az 1920-as évekig, ekkor az értelmiség inkább Athén felé fordult.

 A 2. világháború utáni újjáépítés is elég furcsán sikerült, nagyon sok építészeti emlék esett a lakásépítés áldozatává (ez igaz Athénre is).

Mára a város a kikötője mellett a bank-és biztosítási központként is ismert.

B/ Közlekedés:

információ a metróhoz menő buszokról

Athén 3 metróvonala közül kettő Pireuszból indul, vagy áthalad rajta.

Az első (zöld) vonalának 8 km hosszú első szakaszát Pireusz kikötője és Athén Thissio állomás között 1867-1869-ben építették, majd 1895-ben meghosszabbították. A hosszabbítás a Periklészi Athén piacát az Agorát átvágva jut el a Monastiraki állomásig (itt találkozik ismét a piros metróval) a mai Plaka negyed közepére, majd kéreg alatt halad az Omonia állomásig. Több ütemben meghosszabbítva az immáron 25,6 km hosszú vonal 1957-ben ért el az északi Kifissia elővárosba.

A harmadik, a   kék vonal Dimotiko Teatro megállóból indul, Pireusz megállón (itt ér össze a zölddel), és a Keramikosz állomáson keresztül (ez volt az eredeti végállomás), majd  Monastiraki állomásnál, a Plaka közepén, az ókori Agora mellett keresztezi az 1-es vonalat,  Syntagma téren pedig keresztezi a 2-es vonalat, és megy tovább Athén főpályaudvarára (Doukissis Planentias), végül a repülőtérre.