2024 januárja - hajózás a Costa Firenzével

 

ELŐSZÓ: Sajnos a bejegyzés félkész, és az is marad.

2024.01.05-én indultunk el otthonról a szokásos 14:40-es vonattal Bécsbe.

Erre az útra csak „Liegewagen”-ba tudtunk jegyet venni ( ez 4 ágyas kupét jelent), így nem  mehettünk be Bécsben az OEBB-Lounge váróterembe. Sok időnk volt a vonatunk indulásáig (19:18), ezért kerestünk egy helyet, ahol el tudjuk tölteni az időt. Körbejártuk a teret, ahol még ott volt a karácsonyi dekoráció és az elárusító bódék. Végül a L’Osteria nevű étterembe mentünk be, ahol ketten ettünk egy finom pizzát. A hely nagyon népszerű, nem csak vendéggel volt tele, de sokan elvitelre is vásároltak.

A vonatunk ugyan pontosan érkezett, de a mi kocsink helyett egy normál vagont tettek be, és így végig ültük az utat. Bár valamit tudtunk aludni, mégis elég kifacsart állapotban érkeztünk meg Genovába.

2024.01.06.

 Onnan azonnal utaztunk tovább Savonába. Mivel aznap ünnepnap volt (jan. 06. Vízkereszt), a buszok ritkán jártak. Végül az 5-ös busszal meg tudtuk tenni az út felét a Mammel térig, onnan gyalog húztuk le a bőröndöket. A nyitható gyalogoshíd előtti megállóba akkor állt be a 7-es busz. No komment.

A szokásos NH Darsena Savonában szálltunk meg. Közel van a városközpont és még közelebb a kikötő. Természetesen alvással kezdtünk, és csak késő délután indultunk el a városba, végigjártuk az ismerős helyeket, majd a kedvenc éttermünkben, a Barbarossában vacsoráztunk. A hal most is finom volt, a bor pedig továbbra is csapnivaló. Én szerencsémre egy pohár proseccot is kértem. A gesztenyézést vacsora utánra tartogattam, de addigra kiürült az utca – se emberek, se gesztnyeárus. Majd következő alkalommal!

2024.01.07.

Másnap reggel ugyan a nagy szél ellenére elmentem a közeli kávézóba egy kapuccinóra, de visszafelé már esni is kezdett, ezért inkább lemondtunk a tervezett várlátogatásról (azt olvastam, hogy pár napja nyitották újra). Ez is marad a következő alkalomra!

11 óra után átsétáltunk a hajóhoz (Costa Firenze - ld. alul). A beszállás elég gyorsan ment, így a hajón az elsők között érkeztünk az étterembe. Döbbenten tapasztaltuk, hogy az ételért hatalmas sorok várakoznak. Ugyan büfé-szerű a kiszolgálás, de a pultról nem magunk vesszük el, hanem egy pincértől kapjuk meg a kiválasztott ételt. Ezzel nem is lenne baj, ha nem 1-1 ember szolgálna ki. Így nagyon lassan lehet előre jutni.

Ebéd után kis séta, pihenés, készülés a vacsorára. És közte a mentőgyakorlat. Hááát! Remélem, nem ez az erősségük! Tv-n hiába néztük meg a filmet, nem volt elég, az app-on is végig kellett nézni, és végigmenni a teljes programon. Még szerencse, hogy az az alkalmazott, aki a nekünk kijelölt helyen teljesített szolgálatot, legalább tudta, hogy mit csinál.

Az étterem egyébként nagyon tetszetős, a pincéreink kedvesek, gyorsak, az ételek ízletesek voltak. Ennél több nem is kell! Ma még ketten ültünk egy 4 fős asztalnál, de a következő napon csatlakozott hozzánk egy idősebb német házaspár.

Vacsora után bekukkantottunk a színházba, de nagyon sokan voltak, és mivel nem volt maszk nálunk, nem maradtunk ott.

2024.01.08. – tengeri nap

A reggeli kávé után csak egy kis gyümölcsöt ettem, és azt is elég gyorsan viszont láttam. Elég gyorsan elkapott a tengeri betegség. Ma ráadásul egész nap tengeri nap van, ennek megfelelően órák-óta kóvályog a fejem, a gyomrom, a kedvem is pocsék, alig kelek fel az ágyból. Azért a vacsorát nem hagytam ki!

2024.01.09. Valencia

Éjjel nem sokat aludtunk, mert a szobánkban kitartóan nyikorog egy megalazult falpanel. Most jól jön, hogy az egyik fülemre kissé süket vagyok. De Z-t nagyon zavarja. Bár a nem-alvásába besegít az is, hogy az előző napot gyakorlatilag végigaludta. Mindenesetre bejelentette a problémát a recepción. Hátha csinálnak valamit.

Reggel hűvös volt, ezért jól beöltözve indultunk el Valencia belvárosa felé. A hajótól az eddigieknek megfelelően ingyenes shuttle vitt bennünket  a kikötő bejáratáig.  Onnantól viszont egy új jelzést festettek fel, ami megmutatta, merre és hogyan lehet eljutni a belvárosba, ill. az Oceonográfiához (mindkettőhöz a 95-ös busz a megoldás – csak ellenkező irányba kell elindulni). De jó lett volna, ha ez már az első valenciai utunk alkalmával is így lett volna!!! A mai napra nem terveztünk semmi különöset, így gyalog indultunk el az Oceonográfia felé. Sétálgattunk a környéken, Z. hozta a laptopot, és „ügyeket” is intézett. Visszafelé szerettünk volna valahová egy pohár borra betérni, de vagy nem volt nyitva a kinézett hely, vagy olyannak nézett ki, hogy nem mentünk be. Végül egy bevásárlóközpont lett a megoldás. Amúgy is akartunk venni egy dugóhúzót (megint otthon hagytuk a bicskát). Nem életünk legjobb borát és capuccinóját kaptuk, de legalább kedves volt a pincérlány. Talán ez volt élete első munkanapja, de hogy mi adtunk neki élete első borravalóját, az biztos. Nagyon boldogan mutogatta a társainak, és fülig érő szájjal köszönt el tőlünk.

A vacsora után kiderült, hogy ez a nap számunkra is jól végződik. A recepción közölték velünk, hogy előkészítettek egy másik szobát. Megnéztük, jobbnak (csendesebbnek és nagyobbnak) találtuk a réginél. Pakoltunk és átköltöztünk.

 

2024.01.10. – tengeri nap

Azt hittük, későn keltünk, de az ebédnél kiderült, hogy már az éjjel visszaállították 1 órával az időt, és mi 11 órakor meglepetten és csalódottan láttuk, hogy az étterem még zárva van.

Ugyan erős szél fúj, de szélárnyékban egészen jól lehetett napozni.

2024.01.11. – tengeri nap

2024.01.12. – Funchal

Felhős időben érkeztünk a kikötőbe.

2024.01.13. Santa Cruz de la Palma

2024.01.14. – Santa Cruz de Terneriffe

2024.01.15. – Arrecife

A kikötő és a város nincs nagyon messze, ezért úgy gondoltuk, hogy 2 részletben nézzük meg. Délelőtt végigsétáltunk a parton a vár mellett a szigetig, ahol éppen a medencéket újították fel. Üldögéltünk egy kicsit, megnéztünk egy pici kiállítást a helyi jellegzetességekről, majd visszafelé a belvároson keresztül  mentünk. Első benyomásunk az volt, hogy nagyon hasonlít egy színvonalasabb arab településre. Délután a belső tó körül és a bevásárló utcában sétálgattunk, beültünk az egyik bárba egy italra. Ez elég későn történt, így már nem voltak sokan. Ez volt a jó oldala, a rossz, hogy se a koktéltól, se a bortól, se a kiszolgálástól nem voltunk „elájulva”.

2024.01.16. – tengeri nap

2024.01.17. – Cádiz

Esőt jósoltak egész napra, de ebből szerencsére csak egy kis délutáni zápor lett.

A délelőtti terv a Litorgráfiai Múzeum volt, amit érthetetlen módon zárva találtunk. Se az ajtón levő kiírás, se a netes információk nem említették, hogy nincs nyitva. Más múzeumoknál és közösségi tereknél is azt vettük észre, hogy vagy felújítják őket, vagy egyszerűen csak zárva tartanak. Mivel séta közben már elfáradtunk, bementünk a Litográfiai Múzeum melleti Báb-múzeumba. Ott ugyanazt tapasztaltuk, mint Spanyolországban majdnem mindenhol:  gyönyörűen átalakított, modernizált hatalmas terek kevés kiállított tárggyal. A bábok érdekesek voltak, csak sajnos kevés információt lehetett olvasni. És kissé lehangoló volt látni, hogy mennyire kihasználatlan az épület, és mennyire kevés a látogató.

A következő célunk a piac volt. A mellette levő Carrefourban vettünk egy üveg Tio Pepe sherryt, amit gond nélkül fel tudtunk vinni a hajóra. Ebéd és egy kis pihenő után visszamentünk a városba, a parton és a parkokban sétáltunk, gyönyörködtünk a viharos tengerben. Visszafelé vettünk egy másik üveg Jerez-bort, egy Canasta nevűt. Gondoltuk, ha az előzőt fel tudtuk csempészni, akkor egy másikkal is megpróbáljuk. Este ezekből tartottunk kóstolót az asztaltársainknak, akik már előtte meghívtak bennünket a kabinjukba egy kanáriai rumozásra. Visszafelé azért kerestünk egy bárt is, ahol kicsit elüldögéltünk és borozgattunk (bár én cherryt és cavat ittam).

2024.01.18. – tengeri nap

2024.01.19. -  Barcelona

Sajnos nagyon rossz idő van, eső fogadott bennünket

2024.01.20

2024.01.21.

2024.01.22.

2024.01.23.

2024.01.24.

2024.01.25.

2024.01.26.

2024.01.27.

2024.01.28.

2024.01.29.

Costa Firenze

A hajó nem új, de még nincs is leamortizálva. Nevéhez hűen, próbálták „firenzésre” berendezni.  A színek, a minták, a képek, a berendezési tárgyak, a helyiségek kialakítása mind-mind ezt a célt szolgálja.

Meglepően sok a fizetős étterem, és meglepően sokan is választják. És mégis tömegek vannak az önkiszolgáló étteremben, hatalmas sorok kígyóznak a 6 kiszolgáló pultnál. Ennek valószínűleg az az egyik oka, hogy a hajón majdnem teltház van, a másik pedig az, hogy korlátozták az éttermek nyitvatartását. Érdekes a kínálat is. Amíg a reggeli egyhangú és nem túl változatos, addig az ebédnél és a vacsoránál  kimondottan nagy a választék, az ételek pedig finomak, különösen a desszertek.

Nagyon sok programot szerveznek napközben. Asztaltársaink szerint a színházi programok is érdekesek. Mi erről lemondtunk, mivel a színház nagyon kicsi, és mindig tele van.

Viszonylag kevés közösségi tér van. A mi kedvencünk az ötödik emelet oldalán található napozó rész, ahol kettesével-négyesével elhelyezett ágyak vannak külön-külön boxban. Illetve a 11. emelenten szoktunk asztalifocizni. (1 euróért lehetett venni 2 golyót.)