Valletta
Valletta, máltai nyelven Il-Belt (jelentése: a város) Málta fővárosa és egyik helyi tanácsa. A Máltai főegyházmegye érseki társszékvárosa. Területe 0,84 km², lakossága pedig 6 315 fő, ezzel mindkét szempontból az Európai Unió legkisebb fővárosa. Nevét alapítójáról, Jean Parisot de La Valette johannita nagymesterről kapta.
A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend (akiket az 1522-es oszmán hódítás kiűzött Rodoszról.) 1530-ban kapta meg Málta szigeteit V. Károlytól, és a Nagy Kikötő melletti Castello a marét választotta székhelyéül. Azonban már az 1560-as években javasolták külföldi mérnökök, hogy a szemközti Sceberras-félszigetre, amelynek csak a csúcsát foglalta el a Szent Elmo-erőd, erődítéseket kellene építeni, ugyanis a félsziget magasabban volt, mint Castello a mare, és a korabeli ágyúk már képesek voltak átlőni az öböl fölött.
1565-ben az törökök ostrom alá vették a Nagy Kikötő erődjeit (Szent Elmo, Castello a mare, Senglea), és valóban, a Sceberrasról lőtték is a túlparti városokat. Ezért, amikor a Nagy ostrom véget ért, Jean Parisot de La Valette nagymester 1566. március 28-án megalapította a félszigeten az új várost, amelynek saját nevét, valamint a Città Umilissima nevet adta. Első építésze Francesco Laparelli olasz mérnök volt. A város elkészültét egyikük sem érte meg, De La Valette 1568-ban halt meg, Laparelli két évvel később. Az építkezést Ġlormu Cassar máltai építész folytatta, és végül 1571. március 18-án Pietro del Monte nagymester átköltöztette a lovagrend főhadiszállását az új városba.
A város modern megoldásokkal büszkélkedhetett, többek között föld alatti vízhálózata volt, bár friss vízért egészen 1618-ig Marsa vízfolyásaihoz kellett járniuk. 1573-ban megkezdődött a Szent János-társkatedrális építése, 1574-ben megnyitotta kapuit a Sacra Infermeria, Európa egyik legmodernebb kórháza. 1615-re Alof de Wignacourt nagymester 15 kilométeres vízvezetéket építtetett a Rabat-környéki forrásoktól, ezzel a város friss vízhez jutott. A 17. század első felétől a félsziget védtelen déli részén újabb erődítések épültek, amelyek tervezőjükről, Pietro Paolo Florianiról a Floriana nevet kapták. 1676-ban orvosi iskola nyílt a Sacra Infermeria keretén belül, 1732. január 9-én megnyitotta kapuit a szigetek első színháza, a Teatro Pubblico (a mai Manoel Színház elődje). 1761-ben megnyílt az első közkönyvtár, 1769-ben megalakult Málta egyeteme, 1786-ban pedig a Matematikai- és Tengerészeti Tudományok Iskolája.
A nagymesterek a város védelmére erődök sorozatát építették a két nagy öböl partjain: Floriana (1634–1721), a Ricasoli-erőd (Kalkara, 1670-től), Cospicua (1675-től), a Manoel-erőd (1726-tól) és a Tigné-erőd.
1798. június 12-én Ferdinand von Hompesch zu Bolheim nagymester átadta a szigeteket Napóleon tábornok francia seregének. A máltaiak felkelése miatt a Henri de Vaubois tábornok vezette franciák ide szorultak vissza, és éhezés és belső viszályok ellenére két évig tartották a várost az időközben portugál és brit segítséggel megerősített helyiekkel szemben. Végül 1800. szeptember 5-én feladták a várost. Málta brit koronagyarmat lett.
Bár Valletta maradt Málta székhelye, a jelentős fejlesztések a környék jobb adottságú városaiban zajlottak. Valletta így megőrizte lovagkori arculatát, a britek csupán néhány épületet emeltek, mint például a Királyi Operaházat. Az első jelentős fejlesztés a városban a vasút megépítése volt, amelynek végállomása a főkapu melletti árokban ma is látható. 1905-től villamosvonal kötötte össze a Három Várossal és Żebbuġ-dzsal. A fejlődés az első világháború alatti teljes foglalkoztatottságban érte el a csúcsát. A háború után rohamosan nőtt a munkanélküliség, a körülmények miatt 1919. június 7-én felkelés tört ki a városban, s a brit hadsereg közbelépése négy halálos áldozatot követelt. Nemzetgyűlés alakult, és sikerült kiharcolni az 1921-ben bevezetett új alkotmányt, amely a birodalmi ügyek kivételével teljes függetlenséget biztosított Máltának. A két világháború között megszűnt a villamos- és vonatközlekedés, helyette egyre nagyobb szerephez jutottak az autóbuszok.
A második világháború során a lakosság nagyon sokat szenvedett. Olaszország hadbalépésének másnapjától egészen a fegyverletételig bombázták a Nagy Kikötő környékét. 1941 májusától a tengeri utánpótlás is akadozott, ezért éhínség tört ki. 1942 telén és tavaszán volt a legszörnyűbb a pusztítás, a városból alig maradt épen valami. Augusztus 15-én végre megérkezett az utánpótlás a Nagy Kikötőbe, szeptember 29-én itt írták alá az olasz flotta megadását, és októberre a brit légierő uralta Málta légterét. Ettől kezdve a szövetségesek vezetői lakták be a várost és környékét, hogy előkészítsék a szicíliai partraszállást. 1945. január 30. és február 3. között Vallettában találkozott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök, hogy előkészítsék a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokat.
1946-ban megalakult a Nemzetgyűlés, 1947-től az új kormány székhelye lett a város. 1964-ben lett a független Málta fővárosa. 1980-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította – 320 műemlékkel.
- Pastizzi – leveles tésztás péksütemény, ricotta túróval, vagy borsókrémmel töltve, kapható a pastizzeria-kban, melyekbe lépten nyomon belebotlunk, utcára nyíló üveges pultos „pékségek”
- Bigilla - lóbabból készült krém
- Aljotta – halleves
- Nyúlból készült ételek
- Sajtok – nagy kedvenc a gbejna néven futó, az élelmiszer üzletekben, egyesével csomagolt tenyérnyi finomság
- Édesség fügével, datolyával töltve, nougatok
- Likőr (kaktuszfüge - Bajtra, gránátalma, szentjánoskenyérfa, mandula, citrom, füge)
- Bor (neves borászatok Marsovin és Delicata) DE!!! Szerencsére sok olasz bort is lehet kapni.
- Sör (Cisk, BlueLabel)
- Kinnie - szénsavas, kicsit édes, narancsos, kesernyés, gyógynövényes utóízű üdítőital
- A máltai nyelv
Málta nemzeti nyelve és az Európai Unió hivatalos nyelve. Szoros rokonságban áll az arab nyelvvel, pontosabban annak észak-afrikai és szicíliai dialektusából jött létre. Történelme során a dél-olasz (szicíliai), sőt a spanyol és az angol nyelvből is sokat átvett. A máltai az egyetlen sémi nyelv, amelyet latin betűkkel írnak. A máltai nyelvet beszélők számát napjainkban 330 000-re teszik. Nagy számban élnek kivándoroltak Ausztráliában, az USA-ban és Kanadában, akik még ma is beszélik a nyelvet.
Málta első sémi lakói a föníciaiak voltak, akiknek a nyelve még a római uralom alatt is fennmaradt a szigeten. Bizánc uralma után a görög-latin-föníciai keveréket felváltotta az észak-afrikai arab nyelv, mindössze a két nagy sziget neve biztosan korábbi ennél. Az arab dialektusra erős hatást gyakorolt a 800 éven keresztül hivatalos olasz és az urak által beszélt spanyol is. 1800 után a britek bevezették az angolt is, amelynek egyre nagyobb teret igyekeztek biztosítani a szigeteken. Olasz-párti körök és a fasiszta Olaszország ezzel szemben olasz nyelvjárásnak titulálták a máltai nyelvet.[ A máltai nyelv 1936-ban lett Málta hivatalos nyelve (az angollal együtt), hogy sikerüljön az ellenzék által erőltetett olasz nyelvet kiszorítani.
A nyelv legrégebbi írásos emléke Pietru Caxaro 15. században írt költeménye, az Il Cantilena, ám a nyelv a falvak beszélt nyelvéből csak a 20. században vált minden máltai nyelvévé. Írott irodalma is csak a 19. század óta létezik. A 20. században számos társaság alakult a nyelv terjesztésére, költeményeivel és fordításaival különösen Karmenu Psaila, Málta nemzeti költője tett sokat a nyelv fejlődéséért.
- Magyar vonatkozások
Az Alsó Barrakka parkban, a kilátó boltíves falán, majdnem a sarokban, szemben a tengerrel. A tábla avatásának apropója volt, hogy 2006-ben a vallettai Corinthia Palace Hotelban rendezett "Magyar hét" keretében megemlékeztek Máltán az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról. A márványtáblát a vallettai polgármester és Kovács István Vallettában is akkreditált római nagykövet jelenlétében helyeztek el az elegáns Lower Barakka Gardens díszparkban az 1956-os hősök és mártírok emlékére.
A fehér márványon fekete betűkkel magyarul, máltai nyelven és angolul olvasható, hogy "Az 1956-os magyar forradalom hőseinek és mártírjainak emlékére". Valamint az állíttató (Magyar Köztársaság nagykövetsége) és az avatás dátuma angol nyelven. Ezen kívül csak a színes magyar címer díszíti az emléktáblát.
(Az '56-os események után számos máltai család fogadott örökbe árván maradt magyar gyermeket. Ezért az eseményen Kovács István a Magyar Köztársaság nevében átadta a máltai köztársasági elnöknek és Valletta polgármesterének "A szabadság hőse" emlékérmet is. Továbbá ez alkalomból döntöttek arról is, hogy Magyarországon nyitnak máltai nagykövetséget, annak ellenére, hogy Máltán nincsen magyar nagykövetség).
- A Lovagrend
A Fort Saint Angelo egy része a Máltai Lovagrend területének része ( Rómában is található 2 ingatlanuk), és területen kívüli státusszal rendelkezik. A megállapodást 1998. dec. 5-én írták alá. Egyébként a Máltai Lovagrendnek, mint országnak saját rendszáma van a hivatali autókon (a táblák kódja SMOM - keresse a parkolóban erőd), saját postai bélyegeket bocsát ki és saját pénzneme van.
A Rendnek nincs joga menedékjogot adni senkinek. Az sem lehetséges, hogy csak vallási állampolgárság legyen. Ennek párhuzamosan kell működnie a többi állampolgársággal.
F/ Fontos linkek az utazás megszervezéséhez:
- Sok érdekesség és kép egy bloggertől
- Múzeumok nyitvatartása Tájékoztató jelleggel, mivel 2024 januárjában frissítették.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése