Salerno
Nem az első és remélhetőleg nem is az utolsó utunk a városba. Vannak már kedvenc helyeink, amikre szívesen emlékszünk, és még szívesebben megyünk vissza.
1. UTUNK
2. UTUNK
2022. november 18.
Újabb utazás. Először tragettoval Messinából Villa S. Giovanniba, majd onnan Salernoba.
A szállodánk (Hotel Plaza) pont szemben van a pályaudvarral, a sétáló utca elején. Tiszta szoba, kellemes meleg és jól záródó ablakok fogadtak bennünket.
Az előző éjjel nagyon rosszul aludtunk, ezért csak egy körsétát tettünk: el a Via Mercatin és vissza a tengerparton.
2022. november 19.
Esik reggel, esik délben, esik este. Közte hol nagyon zuhogott, hol meg egy kicsit elállt. Kétszer azért kimerészkedtünk. Délután tettünk megint egy sétát. Örömmel láttuk, hogy már majdnem elkészültek a híres karácsonyi díszkivilágítással, és reménykedünk, hogy holnap láthatjuk is.
Ember kevés volt az utcán. Még akkor is, amikor az üzletek nyitva voltak, és nem esett az eső.
Találtunk aranyos tereket, szűk utcácskákat ódon házakkal, jópofán felújított éttermeket és rengeteg régi házat, aminek a kapujához/sarkához hozzáépítették a még régebbi oszlopokat. És megtaláltuk a 19-es busz megállóját is, amivel fel tudnánk menni a várhoz, ha elállna az eső. Ezt a programot az időjárás miatt valószínűleg el kell halasztanunk.
Ebédre megint a Betra nevű kis büfében ettünk egy pizza, ill. panini-szeletet. Azért szeretjük, mert a hely tiszta, az előre megsütött ételekből ki tudod választani, melyiket kéred (nem kell csak azért égett pizzát ennünk, mert a szakácsnak éppen olyan kedve van), és még olcsó is.
Estére az Il Duca nevű óvárosi étteremben foglaltunk helyet. Egyszerű, kicsit lepukkadt étterem. Az ételek is egyszerűek, de ízletesek, normál méretű és olcsó adagokkal. Én már jól laktam, amikor Z. ételét kihozták, és ráadásul a húshoz rendelt köretet el is felejtették. A ház bora olyan savanyú volt, hogy csak ásványvízzel higítva tudtam meginni. Hazafelé még betértünk a Kings Cross nevű ír kocsmába. Én egy nagyon finom Don Papa nevű rumot kaptam (elegáns szervírozással – melegvizes poháron és hozzá csokit) Diplomatico-áron (12 helyett 8 euro).
2022.11.20.
Esik reggel, esik délelőtt, aztán dél körül megállt, és mi elindultunk a parton kifelé a városból. A tenger még mindig haragosan hullámzott. A kikötőből úgy tűnt, mintha még mindig esne a távolban, de az már csak a felcsapó hullámokból keletkezett pára volt. Nem láttunk túl sok érdekeset. Nyáron valószínűleg ezen a részen lehet a strand.
Ma az Osteria Angolo Masuccio-ban vacsoráztunk. Kicsi étterem, kicsi helyek. Mi az egyik ablak/ajtónál kaptunk helyet. Borlap nincs, a pincér fejből javasol. Étlap van, finom ételekkel. Én kékhalat ettem pisztáciás köntösben sütve mentás joghurttal. Finom volt. Z. valami sügérféleséget evett nagyon finom szószban tálalva. Az utolsó cseppet is kitunkoltam a tányérjából.
Hazafelé még bementünk abba a kis bárba (akkor csokit is ettünk J ), amit az előző utunk alkalmából fedeztünk fel. Én a kedvenc contreaummel, Z. pedig stílusosabban egy pohár nero di avolaval búcsúzott Salernotól.
2022.11.21.
Gyors reggeli a szállodában, és indulás Rómán keresztül Civitavecchiába.
3. UTUNK
2025-ben terv: A Norwegian Epic tengerjáró hajóval érkeztünk. Szeretném végre megnézni az orvosi iskolát, de a nyitvatartás miatt nem biztos, hogy sikerül. Helyette talàn a Museo Papi. De séta lesz biztosan a kikötőtől a tengerparti sétányon a Porto Turistico-ig, majd az óváros zeg-zugos utcáin vissza - útba ejtve a Piazza Portanova-t és a Piazza Largo-t.
A/ Tények, adatok a városról:
Salerno város (közigazgatásilag comune), egyben megyeszékhely, Campania régióban, az azonos nevű öböl partján. Nápoly után a második legnagyobb lélekszámú város a régióban, lakossága 150 000 fő körül mozog.
A város három jól elkülöníthető zónára oszlik: a középkori szektorra, a 19. századi városrészre és a világháború utáni sűrűn lakott területre, számos lakótömbjével.
B/ Közlekedés:
- Érkezés a városba:
busszal- helyi közlekedés a Busitalia-val:
4-es busz: Salerno Vinciprova/Salerno FS központi pályaudvar - Pompeji (megálló Vietri sul Mare-ban és megálló 500 méterre a pompeji ásatásoktól)
5-ös busz: ipari terület - Via Ligea - ipari terület (a város fő vonala Salerno összes kerületét eléri)
7-es busz: Salerno FS - Salernói Egyetem
8-as busz: Salerno Vinciprova/Salerno FS - Battipaglia (az egyetlen Salernóból induló busz, amellyel Salerno repülőterére lehet eljutni)
19-es busz: Salerno Vinciprova - Croce (Castello Arechi))
C/ A város történelme röviden:
Salerno területén valószínűleg már az őskorban is laktak. Az emberi jelenlét első biztos jelei a i. e. 9 és 6. század közti időszakból származnak. Az Irno folyón túl fekvő szamnisz-etruszk Irna város a mai salernói Fratte városnegyed helyén terült el. Fontos csomópontja volt az etruszkok kereskedelmi életének Poseidonia és Elea görög gyarmatokkal.
Miután a rómaiak benyomultak Campaniába, Irna hanyatlásnak indult. A rómaiak i. e. 194-ben megalapították saját városukat Salernumot. Katonai funkcióit az új város hamar elvesztette és kereskedelmi központtá vált. A Via Popilia kötötte össze Rómával, amely innen dél irányban, Lucania és Rhegium felé haladt tovább. A régészek feltárta leletek virágzó, élettel teli városra utalnak. Diocletianus császár uralkodása idején, a 3. század végén Salernum Bruttia és Lucania provincia közigazgatási központja lett.
Fontos központ volt az 5. században, amikor a keleti gótok uralták Itáliát.
A következő évszázadban Bizánc legyőzte a gótokat, de uralma csak 15 évig tartott (553 és 568 között), mert az északról érkező longobárdok rövid idő alatt szinte egész Dél-Itáliát ellenőrzésük alá vonták. Mint más déli tengerparti városokat (Gaeta, Sorrento, Amalfi), az új hódítók kezdetben Salernót is elkerülték. Csak 646-ban esett el és a Benevento Hercegség részévé vált. 774-ben II. Arechis herceg Salernoba helyezte át udvarát, és 839-ben a Salernói Hercegség függetlenedett Beneventótól.
II. Arechis hercegsége alatt Salerno kulturális és városi szempontból egyaránt újjászületési időszakot élt át. (Ő kezdte el a vár építését.)
A fejedelemség valójában ütközőállam volt egyrészt a pápaság és a Bizánci birodalom, másrészt a bizánci kelet és az iszlám világ között.
Ennek a sokszínűségnek köszönhető, hogy a kilencedik század körül megalapították a Salernói Orvostudományi Iskolát, amelyet a hagyomány szerint négy mester alapított: egy arab, egy zsidó, egy latin és egy görög. Az iskola volt az első orvostani intézmény a nyugati világban, és óriási presztízsnek örvendett a középkorban.. Ez a hírnév kiérdemelte Salernót a Hippocratica civitas címet, amely címmel a város még mindig büszkélkedhet címerében.
II. Salernói Gisulffal a longobárd fejedelemség véget ért, mivel sógora, a normann Robert Guiscard 1077-ben letaszította trónjáról. Hosszas harcok és szövevényes politikai ármánykodások után a Szicíliai Királyság részévé tették.
A város pozíciója az Anjou-k megjelenésével erősödött meg. 1272-ben I. Anjou Károly egy autonóm fejedelemség fővárosává emelte, amelyet II. Károly nápolyi trónörökös számára tartottak fenn, és ebben az időszakban művészeti és kulturális szempontból újjáéledt.
A 15. század elejétől hűbérbirtokként több család szerezte meg egymás után.
A 17. században a várost számos drámai esemény sújtotta, amelyek jelentősen csökkentették a lakosságát: 1656-ban pestisjárvány tört ki, 1688. június 5-én heves földrengés, majd 1694-ben újabb sokk következett.
Évtizedekbe telt, mire Salerno felépült ezekből a végzetes eseményekből. A 18. század elején a város néhány ezer lakosú kisvárossá zsugorodott, és csak a század második felében következett be a részleges újjászületés időszaka. 1799-ben a város csatlakozott a Nápolyi Köztársasághoz.
A tizenkilencedik század első felében, a Bourbonok uralkodása alatt Salernóban is kezd kibontakozni az ipar, többnyire külföldi tőkével (különösen svájciak).
1861-ben, az egyesülés évében Salerno volt a harmadik olasz tartomány az egy főre jutó hozzáadott érték tekintetében: 1877-ben 21 textilgyár működött mintegy 10 000 munkással, Salernót pedig "a két Szicília Manchesterének" becézték.
Összehasonlításképpen vegyük figyelembe, hogy ugyanebben az időszakban Torinóban csak 4 000 munkavállaló dolgozott ebben az ágazatban.
1943 szeptemberében, a második világháború idején a város (és öblének partja, egészen Agropoliig) az úgynevezett salernói partraszállás színhelye volt: ezzel a művelettel a szövetségesek eljutottak az itáliai-félsziget Tirrén-tenger partjaihoz, és megnyitották az utat Róma felé való előrenyomuláshoz. A partraszállást követő időszakban (1944 februárjától) a város adott otthont a posztfasiszta Olaszország első kormányainak és a menekülő királyi családnak, és Róma felszabadításáig (1944. június elejéig) Olaszország de facto fővárosává vált. Ezen a ponton következett az úgynevezett salernói fordulat, amellyel az antifasiszták, a monarchia és Badoglio kompromisszumot találtak a nemzeti egységkormány érdekében.
D/ Érdekességek a városról:
- A Luci d'Artista Fesztivál fényeit először 2006-ban kapcsolták fel, egy hasonló torinói fesztivál ihletésére. Míg az észak-olaszországi változat a modern művészetre és a konceptuális installációkra helyezi a hangsúlyt, Salerno úgy döntött, hogy a mese témáira, a romantikára és a varázslatra teszi fel a voksát. A fesztivál fokozatosan ikonikussá vált, és mára Olaszország egyik legnagyobb és leghíresebb fényes eseményévé vált. A fesztivál minden évben új témát hoz, amely a városszerte elhelyezett fényinstallációkat inspirálja. A város főútvonala, a Via Mercanti izzó alagúttá alakul át, a Piazza Flavio Gioia pedig gyakran szolgál látványos központi installációk helyszínéül. A trieszti Lungomare vízparton a tenger és annak lakói által inspirált fényjátékok találhatók.
Minden nap 17:00 órától a főutca, a városi villa, a tér és a város főutcái látványos karácsonyi fényekkel világítanak. A fesztivált gazdag kísérőprogram egészíti ki. A helyi termékekkel teli karácsonyi piacok, koncertek és színházi előadások újabb dimenziót adnak az amúgy is varázslatos hangulatnak.
A fesztivál általában novemberben kezdődik és januárig tart. Pontos információk a FB-on.
Magyar vonatkozások:
- Második nápolyi hadjárata alatt, 1350 nyarán I. Lajos magyar király seregével Nápoly felé haladva Eboli városában akart megszállni. Salerno városából azonban követek érkeztek hozzá, hogy ha akarja, akkor könnyűszerrel elfoglalhatja a várost, mivel I. Johanna nápolyi királynő csak egy darab gályát küldött annak védelmére. Így Lajos Eboliból Salerno alá vágtatott mintegy száz lovagjával, és a városon kívül bevárta a seregét.
Idővel a jelzett nápolyi gálya is befutott a kikötőbe, de a magyarokat meglátva inkább visszafordult. Így a város megnyitotta kapuit a magyar király előtt: ünnepélyes küldöttséget menesztettek ki eléje. Lajos nagylelkűen bánt a meghódolt várossal: hogy az esetleges atrocitásoknak elejét vegye, katonáinak szigorúan előírta, hogy a városba fegyveresen nem mehetnek be. A magyar király négy napot töltött Salerno városában, közben fogadta a környékbeli városok, Amalfi, Ravello, Scala, Castellamare hódolatát.
Márai Sándor második olaszországi tartózkodása idején (1967-1980) Salernóban lakott feleségével.
E/ Térképem a városról a legjelentősebb helyszínekkel:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése