Messina
TÖRTÉNELME
TÉNYEK
ÉRDEKESSÉGEK
MAGYAR VONATKOZÁSOK
FONTOS LINKEK
KÖZLEKEDÉS
TÉRKÉPEM
Villa S Giovanniból érkeztünk, ott volt egy óránk. Szerettünk volna egy kicsit kinézni a pályaudvarról, de nem jutottunk messze. A környéken messze a legbizalomgerjesztőbb Garibaldi szobra volt. Inkább visszamentünk, és néztük, hogy nyeli el a komp a rengeteg kamiont, megy hogyan szedik ki a másik kompból a vasúti kocsikat.
A mi személyszállítónk gyorsan megtette az utat, és hipp-hopp máris Szicíliában voltunk. Megkerestük a szállodánkat (Hotel Sant' Elia), aminek eddig csak a hátrányait látjuk.
- A szoba óriási, de csak légkondi fűti
- A légkondi nagyon hangos. Ha meg kikapcsoljuk, megfagyunk
- A fürdőben se fűtés, se ablak. Egy ventillátoron keresztül szellőzik, ami azonnal bekapcsol, ha felkapcsoljuk a villanyt, és a huzat már viszi is ki a meleget
- A berendezés elég régimódi, kopott, sőt a kárpit olyan piszkos, hogy inkább feláldoztam egy törölközőt, csakhogy ne lássam
- öreges szag lengi be az egész szobát
- Olyannyira lehangolódtunk, hogy még az éttermi vacsorát is felcseréltük egy Conádban vásárolt hideg ellátmányra (mozarella és joghurt +műanyag kanál)
- Van ugyan széf a szekrényben, de nincs rögzítve. Sőt mint kiderült elem sincs benne, tehát nem is használható. De van a szállodában valahol egy szoba, amiben van működő széf, és azt mi is használhatjuk. Háááát!!!!
Biztos, ami biztos, sétáink során találtunk egy kívülről és az értékelései alapján megfelelőnek tűnő szállodát, a Royal Palace Hotelt.
Most egyébként esik az eső. A kikapcsolt légkondi időnként furcsa hangokat ad ki.
Azért egy rövid sétát tettünk a városban. Elmentünk a Conadig, meg vissza.
2022.11.15.
Megint igaz lett a mondás, hogy fáradt ember ne ítélkezzen. Mikor felkeltünk már meleg volt a szoba, bár a légkondi továbbra is hangos volt, éjjel többször is felébredtünk rá.
És az első reggeli után a szállodáról is megváltozott a véleményünk. Volt kétféle sonka, mozarella, szalámi, sajtok, joghurt, müzli, gyümölcs, de az a rengeteg édesség …. Egyszerűen tobzódtunk! És még mindig maradt olyan, amit nem kóstoltunk. Majd holnap!
Ma délelőtt egyébként egy jó nagy sétát tettünk, csak ismerkedtünk a várossal, ahol még nem jártunk. A tengerparton indultunk a központ felé, és rögtön egy óriási hajóra bukkantunk, így aztán a város is hemzseg a nézelődőktől. Megtaláltuk a turistairodát a Piazza Unione Europea-n. Már meg se lepődtünk, hogy milyen lelkesen adott felvilágosítást az ott dolgozó hölgy. Térképekkel és információkkal ellátva mentünk tovább.
Z. a kannabist áruló bolt iránt érdeklődött, én pedig bementem a Galleria Umbertoba, de mindketten gyorsan és üres kézzel tértünk vissza.
Délben pedig megnéztük sok-sok emberrel együtt a toronyóra 10 percig tartó játékát is. Láttunk néhány gyönyörű eklektikus stílusú palotát, amelyet Coppedé tervezett. Ő az 1908-as földrengés után 1913-25 között tevékenykedett városban. Nagyon tetszenek a házai. (Azóta már a Rómában létrehozott lakóegyütteseit is megcsodáltuk.)
Délután kóborlás a városban. Megtaláltunk jó néhányat a Blu művésznevű grafittis alkotásaiból. Este hamburger-sör vacsora az Irish pub-ban. Z. füstölt lazacosat evett, én meg valami messinai helyi specialitást.
2022.11.16.
A délelőtt fő attrakciója a Modern Galéria volt, ahol nem csak helyi születésű és Messinához kötődő művészek munkáit láthattuk, hanem egy - a város büszkeségének, Salvatore Quasimodonak szentelt kiállítást is. Ő egyébként irodalmi Nobel-díjat kapott 1959-ben. Voltak egészen jó képek is, de volt jó néhány olyan, ami előtt tanácstalanul állodogáltunk. A belépő 4 euró volt fejenként. És ehhez járt egy angol nyelvű kinyomtatott ismertető is a művészek életútjáról és a képekről. Az alkalmazottak olyan lelkesek voltak, hogy még a végén is a kezünkbe nyomtak egy prospektust.
Visszafelé megnéztük még a templomot, újra megcsodáltuk a mechanikai óra játékát, majd tovább kószálva újabb érdekes helyekre bukkantunk. Pl. a Qattro fontana-ra, amiből mára csak kettő maradt a helyszínen. Állítólag a másik kettő a Helytörténeti Múzeumban van. Erről sajnos nem tudtunk meggyőződni, mert hiába villamosoztunk ki, a múzeum zárva volt. (Úgy látszik a múzeumok nyitvatartása, pontosabban nyitva nem tartása végig kísér bennünket.) Egyébként a 28-as villamos megy ki a múzeumhoz (az az egyik végállomása). Jegyet 1,5 euróért egy közeli trafikban vettünk. A villamoson is van automata, de ott már 2 euróba kerül.
Kellemesen sütött a nap, időnk volt bőven, így sétáltunk egy kicsit a végállomás körül. Találtunk egy elég elhanyagolt lejárót, ami zegzugos ösvényeken apró viskók (na jó, némelyik már nevezhető háznak) között vezetett le a tengerhez. Nem tudom, a part milyen lehet nyáron, de most nagyon rossz állapotban volt: mindenfelé szemét, ottfelejtett bútordarabok, tákolmányok. Persze a tenger azért akkor is tenger! Gyönyörűűűűű! Azért nem maradtunk sokáig. Visszavillamosoztunk a városba, de nem mentünk el a másik végállomásig, a Kairo tér után leszálltunk, és hazajöttünk erőt gyűjteni.
Az éttermet megint nehéz volt kiválasztani. A legtöbb még üresen tátongott, amikor fél nyolc után elindultunk. És abban is megegyeztek, hogy mindegyik nyitott ajtóval működött. Aztán végül rábukkantunk az Il Siciliano nevű helyre. Kint melegítő lámpák alatt ültek az emberek, és bent is elég sokan voltak. És miután megnéztük az étlapot, kiderült, hogy van hal is. Bár ez a halfajta nekem nem nagyon ízlett, inkább rágós volt, mint kemény. A helyi specialitást rengeteg paradicsomszósszal, különféle olajbogyókkal készítik, és krumplit is tesznek bele. Z. a csak halas verziót kérte (17 euro), én a tésztás változatot, kevesebb hallal (14 euroért). Mindkettő óriási adag volt. Kértünk hozzá egy üveg bort is. Összesen 55 eurót fizettünk. Nekem egyébként jobban esik a kevesebb, de többféle étel, mint egy óriásadag. Pl. ugyanennyit fizettünk Cosenzaban a Simposioban.
2022.11.17.
Reggel, vagyis délelőtt a szemerkélő eső ellenére elindultunk a tengerparton. Sok irigyelnivalót, érdekes dolgot láttunk:
- a gyönyörű tenger itt még nem végtelen, de a színe, a hangja, az illata így is csodálatos (Főleg, ha nem nézzük a parton felhalmozódott szemetet, nem érezzük a kompok dízelszagát. De már megszoktuk, hogy ne vegyünk mindent észre!)
- kevés, de gondozott parkot (Villa Mazzini) gigantikus fikuszokkal, teljes pompájában virágzó növényekkel (citromverbéna, és valami mentaillatú, de szedertermésű örökzöld), halas és teknősös barlangocskával
- meglepő szobrokat (orosz matrózok emlékműve, akik az 1908-as földrengést követő cunami áldozatainak mentésében segítettek
- egy lépcsőházat (vagy mit?)
- találtunk olyan templomot (Saint Giovanni Maltese), ami a hátulját mutatja az utcának, a bejárata egy pici udvarból nyílik, az oldala meg úgy néz ki, mint egy régi lakóház
Annyira tele voltunk az előző napi vacsorával, hogy evésre nem nagyon tudtunk gondolni. Ebédre megettük a maradék olajbogyót, vacsora helyett pedig a Noa bárban ittunk egy pohár vörösbort (Z) és egy uborkás koktélt (én).
Összegezve:
- mindennapra egy nagy hajó (1 nap: Princess Regal, 2. nap: MSC Lirica) – gondoltam az elején, aztán a 3. és 4. napon csak a szokásos kompok és kishajók
- két központú belváros: egyik a Cairoli tér a boltokkal és a másik a templom környéke a nevezetességekkel és éttermekkel (közülük elég sok ideiglenesen vagy végleg bezárt)
- rengeteg szökőkút
- ami a tragédiájuk, az az előnyük is – az 1908-as földrengésben elpusztult a város nagy része, és a helyén felépülő gyönyörű paloták még ma is nagyon jó állapotban vannak. Ettől függetlenül itt-ott zajlik felújítás.
- bezárt templomokat találtunk (Csak a mise idejére nyitnak ki? A katedrális délben, az óra működése előtt nyitva volt, de utána megint bezárták.)
- eléggé hátat fordít a tengernek (mint több szicíliai város is)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése