Liverpool

Liverpool 

1207-ben I. (Földnélküli) János (1199-1216) oklevelet adott a településnek, így jött létre Liverpool szabad királyi városa. A növekedés a következő 350 évben gyorsnak egyáltalán nem nevezhető, hiszen a 16. század közepén a lakosság még mindig csak 500 fő volt. A 17. század lassú, de folyamatos kereskedelmi növekedésével a település is gyarapodni kezdett. Az angol polgárháború idején számos ütközet zajlott le a városért, köztük egy 18 napos ostrom 1644-ben. 1699-ben egy parlamenti törvény jóváhagyta, hogy Liverpool saját egyházközséget alapítson. Még ugyanebben az esztendőben elindult Afrika partjai felé a város első rabszolgaszállító hajója, a Liverpool Merchant. A Nyugat-Indiákkal, Írországgal és Európával folytatott kereskedelemnek köszönhetően a város növekedni kezdett. Anglia első vizes dokkja Liverpoolban nyílt meg 1715-ben. A rabszolga-kereskedelemből származó jelentős bevétel a város virágzásához és gyors növekedéséhez vezetett. A század végére Liverpool uralta az európai rabszolga-kereskedelem 40, míg az angol rabszolga-kereskedelem 80%-át.

A 19. század első felében a világkereskedelem 40%-a Liverpoolon ment keresztül, ahol impozáns építmények hirdették a város gazdagságát. A lakosság száma továbbra is erőteljesen növekedett, különös tekintettel az 1840-es évekre, mikor megkezdődött az ír bevándorlás: több ezren menekültek az éhínség sújtotta szigetről a gazdag kereskedővárosba. 1851-ben már hozzávetőlegesen a város lakosságának 25%-a ír származású volt. A 20. század első felében pedig emigránsok százai érkeztek Liverpoolba szerte Európából. A második világháború alatt, az angliai csatában a német bombázók több mint 80 alkalommal támadtak Liverpool ellen, megölve 2500 embert, és lakhatatlanná téve a lakóházak több mint felét. (1952 óta Liverpool testvérvárosa a német Köln, ami szintén erős bombatámadások áldozata volt a világégés alatt.) A háború után nagyszabású újjáépítés kezdődött, új lakónegyedek nőttek ki a földből és Anglia legnagyobb dokkja, a Seaforth Dokk is elkészült. Az 1960-as években Liverpool a kultúra központjává vált. Megjelent a „Merseybeat” stílus, mely hamarosan a Beatles szinonimájává vált, de rengeteg másik liverpooli zenekar is öregbítette a város hírnevét. A kulturális virágzás ellenére az 1950-es évektől jelentkező gazdasági recesszió következtében a 70-es évekre a dokkok és a hagyományos ipari központok termelése erősen visszaesett, sok munkahely megszűnt. A konténeres szállítás megjelenésével a liverpooli dokkok nagy része elavulttá vált. Az 1980-as években az egekbe szökött a munkanélküliség. A Thatcher-kormányzat a gazdasági válság leküzdésében teljesen magára hagyta a várost és Manchester fejlesztési tervét támogatta, tovább erősítve az ír és skót gyökerekkel rendelkező „liverpudlik” angolellenességét.

1974-ben Liverpool levált Lancashire grófságról (melynek központja volt addig), és az újonnan megalakuló Merseyside grófság vezetője lett. A 20. század végén kezdődött meg a város megújulása, mely még a mai napig is eltart, hiszen 2008-ban Liverpool volt Európa kulturális fővárosa. A Beatles és a 60-as évek más Merseybeat zenekarainak hírnevére alapozva mára a turizmus vált Liverpool gazdaságának egyik fő húzóerejévé.

2004-ben egy 750 millió fontos beruházás, a „Paradise Development” kezdődött meg a Paradise Street környékén, mely a háború utáni újjáépítések óta a legnagyobb hatású változásokat fogja eredményezni a városközpontban.

A második világháborús pusztítások ellenére Liverpool építészeti szempontból nagyon gazdag város, több mint 2500 bejegyzett műemlék épülete van, melyek közül 26 I., 85 pedig II. fokozatú védettség alatt áll.

2019-ben már jártunk itt. Előtte azt olvastuk, hogy Manchester több látnivalót tartogat, és csak 1 óra vonattal, így reggel a pályaudvarra indultunk. Mivel a térkép szerint messze volt a Lime pályaudvar, leintettünk egy taxit. 6 fontot fizettünk, de szerintem csalt a taxis, mert visszafelé már gyalog jöttünk, és nem tűnt olyan hosszúnak. Egy jegy  Manchesterbe oda-vissza 17,5 font volt.

A pályaudvaron voltak állandó utasok is.

Liverpool egyébként elég kesze-kusza, bàr a különböző korok épületei jól megférnek egymàs mellett. Inkàbb szerények, néhol szegényesek, de àltalàban tisztàk az épületek. Itt-ott felújítás zajlik, de làtszik, hogy nem dúskàlnak a juttatàsokban.

Azért az évszázadok jól megférnek egymás mellett, és az én szememet nem is zavarják.

Az átgondolatlan fejlesztésekkel sajnos azt is elrontották, ami jó volt. A 2004-ben az UNESCO által világörökségi helyszínnek minősített régi kikötőt a túlzott modernizálás miatt 2021-ben meg is fosztották a címétől.

A hajónk kikötője szerencsére a belvároshoz közel volt - ideiglenes terminállal, meredek rámpával ... Ez most nem  panasz, 15-20 év múlva már biztosan az lesz.

Az egyik legszebb épület a 18. sz. közepéről származó városháza. Csoportosan, előzetes bejelentkezés után látogatható  csak.

A városházától már csak egy ugrás a híres Mathew-street ...

... a még híresebb Beatles-emlékhelyekkel: szobrokkal, klubokkal, kocsmákkal. Mi egyikbe se mentünk be, helyette az utca végén levő ír bárt, a  Mc Cooley's-t választottuk. A jó zene csábított oda bennünket.

Sajnos a St Georg's Hall-ba nem jutottunk be - valamilyen zártkörű rendezvény volt. Az egyik teremőrtől viszont nem csak térképet, de nagyon sok hasznos információt kaptunk. Úgyhogy a körülötte levő épületeket, szobrokat alaposan körbejártuk, mindent elolvastunk róluk.

 Jártunk a  Walker Art Gallery-ben, ahol nem csak híres és kevésbé híres festmények, szobrok és kerámiák láthatóak, hanem magának a galériának a keletkezése is érdekes. Egyébként Liverpool legtöbb múzeuma ingyenes, adomány azonban elfogadnak.

Utána jött a  könyvtár - a bejáratától a tetőkupoláig csak ámultunk és bámultunk, a gyönyörű belső és a fantasztikus kilátás irigylésreméltó.

Mint mindennek, a lónak is története van.

 A kivándorlók szobrát a mormon egyház ajándékozta Liverpool lakosságának, tisztelegve a sok Európából származó család előtt. Becslések szerint összesen mintegy kilencmillió ember vándorolt ki a kikötőn keresztül.

A szobor maradt, a TATE ideiglenesen elköltözött, de ottjártunkkor (május 01.) zárva volt.

A Lamambák aranyosak, látványosak, a történetük is érdekes. A mögöttük levő Liverpool Múzeumra sajnos nem sok időnk jutott, mert zárás előtt fél órával értünk oda.

Ők nem jöttek velünk a hajóra.