Glasgow és kikötője Greenock

 

Glasgow az Egyesült Királyság harmadik legnépesebb városa. Nevének jelentése gael nyelven: „zöld hely”.

Glasgow környéke évezredek óta ad otthont közösségeknek, a Clyde folyó pedig természetes helyet biztosít a halászat számára. A várost a 6. században szent Mungo keresztény misszionárius alapította. Templomot épített ott, ahol a jelenlegi glasgow-i katedrális áll, és a következő években a település vallási központtá vált, majd tovább növekedett, városi titulusát 1175 – ben nyerte el.  A Glasgow-i Egyetem 1451-es megalapítása és a püspökség 1492-es glasgow-i érsekséggé való emelése növelte a város vallási és oktatási státuszát és a vagyont. Korai kereskedelme a mezőgazdaságban, a sörfőzésben és a halászatban volt érdekelt, a pácolt lazacot és heringet Európába és a Földközi-tengerre exportálták. Glasgow-t 1611-ben Royal Burgh szintre emelték, jelentős vagyona elsősorban a nemzetközi kereskedelemből, gyártásból és találmányokból származott, majd a 17. században a cukorral, a dohánnyal és a gyapottal teljesedett ki, amik az atlanti háromszög rabszolga-kereskedelem termékei. A 18. századtól kezdve a város a Nagy-britanniai transzatlanti kereskedelem egyik fő csomópontjává nőtte ki magát. Az ipari forradalom kezdetével aztán a régió népessége és gazdasága gyorsan bővült, és a világ egyik kiemelkedő vegyi, textilipari és mérnöki központjává vált, leginkább a hajógyártásban és a tengermérnöki iparban jeleskedett, és számos innovatív és híres hajót gyártott. Glasgow volt a Brit Birodalom második városa a viktoriánus korszak és az Edward-korszak nagy részében, és első városként érte el Európában az egymillió lakost. A város új szakmái és tudományai új embereket vonzottak  a Skót-felföldről, Írországból és Nagy-Britannia más részeiről, illetve a kontinentális Európából. Provizórikus házakat állítanak fel nekik, míg a gazdag lakosok hatalmas viktoriánus stílusú villákat építenek. Ebben az időszakban finanszírozták a város legnagyobb építészeti remekműveinek és ambiciózus mélyépítési projektjeinek jó részét, például a Milngavie vízkezelési munkáknak, a Glasgow Subway-nek, a Glasgow Corporation Tramways-nek, a városi kamaráknak, a Mitchell Könyvtárnak, valamint a Kelvingrove Művészeti Galériának és Múzeumnak az építését. A népesség jelentősen csökkent az 1960-as években átfogó városrehabilitációs projekteket követően, amik eredményeként az emberek áttelepültek a kijelölt új városokba, például Cumbernauld-ba, Livingstonba, East Kilbride-ba és a perifériás külvárosokba, amivel egymást követő határváltozások következtek be a település életében.

Mára a város Skócia kulturális célpontja, gazdag örökségével, történelmével, festői szépségével, lenyűgöző építészetével, szórakozásával és kulturális sokszínűségével csalogat. A korábban ipari városnak számító Glasgow kulturális központtá vált, csodálatos fesztiválokkal, koncerthelyszínekkel, múzeumokkal és művészeti galériákkal várja az ide érkezőket. 

Glasgow belvárosában hatalmas műalkotások díszítik a város néhány épületét, amelyek a City Centre Mural Trail - városi falfestmény ösvény - nevet viselik. Az utcai falfestmények segítenek az utcák megfiatalításában és a kissé ósdinak tűnő épületek és üres területek újjáélesztésében, és a köztéri művészet gyönyörű darabjaivá varázsolják őket. Az első műalkotás 2008-ban készült el, és azóta az elkészült művek portfóliója egyre bővült. A falfestmények a városközpontra is nagy hatást gyakorolnak azáltal, hogy olyan színfoltokat hoznak létre, amelyek feldobják az utcákat. Ezáltal a helyiek és a turisták számára egyaránt vonzóbbá válnak. Glasgow egy falfestmény-útvonalat hozott létre, mely a városközponttól gyalogosan is könnyen megközelíthető művészeti alkotások sokszínűségét mutatja be.

Egy másik érdekesség a metróhoz és az egyetemekhez kapcsolódik:  Glasgow szerény metróhálózata London és Budapest után a harmadik legrégebbi a világon, de még mindig hűségesen szolgálja ki a várost két könnyen bejárható vonalon. Akár a belső, akár a külső vonalon utazol, mindig van esélyed részt venni a hírhedt Sub Crawl nevű metróvonalon. A Glasgow három egyetemének év végi hallgatói körében igen népszerű ötlet lényege, hogy egész napra szóló jegyet kell váltani, és az egyes állomásokhoz legközelebbi kocsmában kell meginni egy italt. Ez elég egyszerűen hangzik, de vigyázat: összesen 15 megálló van. Ha csak egyet szeretnél kipróbálni, akkor a Bridge Street állomás mellett található örökzöld Laurieston bár legyen az.

A hajónk Greenockban kötött ki. A termináltól 15 perces séta, majd kicsit több mint félóra vonatozàs utàn értünk be Glasgow-ba. Figyelni kell a menetrendet, mert reggel és délután félóránként, közte meg ritkábban indulnak a járatok. 

Andy Scott alkotása Gingerről, a tragikus sorsú lóról. A kikötőből a vasútállomásra menet mellette haladtunk el. Visszafelé meg a James Watt sörözőt ejtettük útba.

Glasgowban meg ő fogadja a le-és felszálló utasokat a pályaudvaron.

A régi pályaudvar leghíresebb része az utca felett átívelő csarnok.

Megint egy tüntetésbe csöppentünk. Most nem magukért, hanem a "világbékéért" vonultak az utcára az emberek.

A Kelvingrove Múzeumban sok időt eltöltöttünk - nem véletlenül.

Meg kellett kerülnünk a parkot, hogy eljuthassunk következő úti célunkig.

Ez az egyetem,  a Hunterian Gallery ... 

... az egyetemi kápolna kerengője ...

... és a végén - nem tervezetten - az egyetemi kocsma volt (a kép bal oldalán, az alagsorban)

A metrójuk nagyon érdekes. A budapesti után, harmadiknak készült el a kontinensen, a kocsijai nagyon kicsik, de sajnos a régieket modernekkel váltották fel.

A sétáló utca legszebb épülete

Ha elfáradunk, mindig találunk egy jó bárt. Ez most a pályaudvarhoz közel, a Revolution volt.

A Modern Művészetek Galériája. 2019-ben egy nagyon érdekes kiállítást láttunk itt "Lauf der Dinge" néven. 6 évvel később Wellington még mindig "fejfedővel" várt ránk, de azt az installációt már nem láttuk.

Volt viszont más meglepetés - ingyenes tisztasági betétek a mosdóban ...

... és egy gyereksarok a felső szinten.

A bátor govani nők élükön Mary Barbourral.

Engem a gováni híd a mi Erzsébet hídunkra emlékeztet. Csak ez kisebb és gyalogos.

A Riverside múzeum fantasztikus: ingyenes, érdekes, informatív, gyerekbarát, és még egy régi utcát is kialakítottak boltokkal, járművekkel.

2019-ben még mi is és az EU mellett tüntető welsiek is bejutottak a Szent György térre. 6 évvel később már lezárva találtuk, átépítik.

2019-ben hihetetlen szerencsénk volt. Aznap valamiért szolgálatba állították ezt a veterán buszt, ami ingyenesen szállította az embereket. A katedrálisig gyalogoltunk, de onnan visszafelé már ezzel utaztunk.

Kívül-belül gyönyörű, és ingyenes, kivéve az egyházi múzeumot. Azoktól én mindig dühös leszek, úgyhogy nem mentünk be.

A Provand' Lordship, a város legöregebb lakóházában tényleg a 15. században érzi magát az ember.

Greenockban a vasútról visszafelé "kötelező" program a James Watt pub.

Templom-múzeum-lakóház egyben.

A szobor és a virágok mutatják, hogy a helyiek nem felejtik el a várost korábban felvirágoztató munkásokat.