Cobh és Cork

 Kikötők és az onnan könnyen eléhető városok Írországban:

- Cobh híres kikötőváros.  Népszerűségét mély vizének köszönheti, mely alkalmassá teszi a hatalmas hajók fogadására is.  1912-ben a Belfastban épített Titanic is itt kötött ki utoljára elsüllyedése előtt, amikor is 123 ír utas csatlakozott a fedélzeten tartózkodókhoz, és így indult az elsüllyeszthetetlennek hitt tengerjáró 2207 fővel első és egyben utolsó útjára. Illetve a Lusitania is itt kötött ki utoljára, mielőtt 1915-ben megtorpedózták. A szerencsétlenséget követően emlékművet állítottak a városban a hajóknak, és a Titanic elsüllyedésének 100. évfordulójára február 1-én megnyitották a Titanic kiállítást is.

A város eredeti neve Cove volt, majd Viktóri királynő 1849-es látogatásának emlékére Queenstown-nak nevezték el, és 1922-ben, a függetlenedés után keresztelték vissza, ekkortól viseli a Cobh nevet.  

Jártunk már itt 2019-ben, egy másik hajóút során. 

Cobh-Cork, 2019.18.27.

Az előző esti hír az volt, hogy a hajó az öböl tulsó partján, Ringaskiddy-ben fog kikötni. Ez nem volt jó hír, mert onnan csak busszal lehet bejutni Corkba, az meg elég bonyolultnak tűnt. Aztán reggel kinéztünk a hajóról, és megláttuk a cobh-i vasúti megállót!

Bevonatoztunk Corkba. És utána jó sokat gyalogoltunk, de sok érdekeset is láttunk.

Jártunk a vajtőzsdénél, ami most egy vajmúzeum, és éppen zárva volt. A harangjáról híres St Anna templom is zárva volt, de annak a nyitását megvártuk (15 perc)

Azt tudtuk, hogy furák az angol templomok, gyakran bukkantunk valami váratlanra, de kiderült, hogy az írek is! Itt például egy régi könyvekből álló kiállítást találtunk. A másik fura dologra, a harangozásra nem fizettünk be (5 Euró), de azt még hallottuk, hogy az utánunk jövők az örömódát harang

Aztán mentünk a börtönbe. Belépő 11 Euró volt fejenként.

Az internet szerint esküvőket is rendeznek.   Megnézhettük volna a rádiómúzeumot is, mert a bezárása után a börtönben rádióadó is működött, de az nem tűnt nagyon érdekesnek.

Utána megnéztük volna a híres English Market-et is, de csak délig volt nyitva. Jöttünk-mentünk még egy ideig a sétáló utcákon, de mivel továbbra is esett, visszamentünk Cobh-ba.

Ami jó döntésnek bizonyult, mert az egy aranyos kis város. (Az utcákon tilos az italozás, ezért a boltban vásárolt proseccot barna papírzacskóba csomagolva kaptuk meg, és persze a parton, a lépcsőkön ülve ittuk meg)  

A legszebb tengerparti épületben egyébként kínai étterem működik.

Van Titanic múzeuma (ez volt a hajó utolsó kikötője), mi csak a boltba kukkantottunk be, a múzeumra már nem volt idő.

A kikötőben viszont szoborként ott állnak azok, akik a Titanicot búcsúztatták annak idején.

A múzeumra ugyan nem volt idő, de azért egy jó hangulatú ír kocsmában ittunk még valamit, és hallgattuk az önkéntes fellépők Dublinról és Belfastról szóló, vélhetően irredenta nótáit, meg a hivatásosok nosztalgia koncertjét.

 

A 2019-es kedvencünk a "Mauretania" bár volt, ahol már kora délután emelkedett hangulatban énekeltek-mulattak a helybeliek - néhány hajóról betévedt turistával együtt. 

2025-ben egy másik közeli bárban, a Kelly's-ben ismétlődött meg a 6 évvel korábbi jelenet.

Az egyik ajándékbolt kirakatában láttam. Talán valamikor el is készítem.

Mivel Cobh  nem egy nagy város, ezért vonattal elutaztunk a közeli Cork-ba.

A vasútàllomàs közvetlenül a kikötő mellett van, a vonatok félórànként indulnak Corkba. A menetidő 26 perc. Egy retúrjegy àra 6,9 euró.

- Cork (írül: Corcaigh) Írország második, az Ír-sziget harmadik legnagyobb városa Dublin és Belfast után. A 2006-os népszámlálási adatok szerint lakosainak száma 119 143, a hozzá tartozó településekkel együtt pedig 190 384 fő.

A Lee folyó torkolatában található kis szigeten a 6. században Szent Finbarr kolostort alapított. A vallásos központ köré pezsgő életű település nőtt, melyet többszöri fosztogatás után 917-ben megszálltak a vikingek. Tőlük a 12. század elején rövid időre az ír Mac Carthaigh klán foglalta el, majd a század végén a normannok szerezték meg.

Ők a várost a 13. század végén vastag falakkal erősítették meg. A vallásháborúk idején a város hű maradt a katolikus egyházhoz, ezért az angol győzelem idejétől kezdve fokozatosan az angolellenes küzdelmek központjává vált. Az angolok saját érdekeik érvényesítése céljából a városba nagy csoportokban telepítették be a francia hugenottákat.

A 18. századra a gazdag mezőgazdasági körzetben elhelyezkedő, kiváló kikötővel rendelkező város az ország egyik leggyorsabban fejlődő településévé vált. A 19. században az ír függetlenséget követelő erők egyik legfontosabb központjává vált, számos megmozdulás színtere volt a város. A harcok során Cork épületeiben újra és újra jelentős károk keletkeztek, a 20. század elején a város két polgármesterét is elvesztette a harcokban.

A függetlenség időszakának kezdetétől Cork folyamatos versenyben áll Dublinnal. Egy időben még az az ötlet is felmerült, hogy a várost fővárossá kinevezésével kellene kárpótolni az ír hűsége miatt elszenvedett károkért. Végül a gazdasági és politikai érdekek úgy diktálták, hogy Dublin maradt a főváros.

A helyiek büszkesége az általunk kevésbé ismert Murphy’s nevű sör is, ami picit a Guinness-re hasonlít, azonban kevésbé keserű, valamint a Corkban gyártott Beamish. A corki székhelyű sörfőzdét 1792-ben alapította William Beamish és William Crawford, s több tulajdonosváltás után 2008-ban került a holland óriáscég, a Heineken portfóliójába. A gyárat a következő esztendőben bezárta a holland multi, azóta ezt a habos nedűt a helyi heinekenes üzemben palackozzák.

Maga a vàros se nem a szépségéről, se nem a gazdagságàról híres. Valószínűleg ez volt az utolsó làtogatàsunk.

- Dunmore East - Programváltozás miatt ez a megálló kimaradt, de ha már készültem, akkor megtartom a bejegyzést. Hátha ...

Dunmore East alapításáról nincs sok információ. Hosszú ideig csak egy halászfalu volt. A kép 1814-ben változott meg, amikor is egy nagyobb kikötőt építettek itt, hogy megkönnyítsék az összeköttetést Írország és Anglia között, ugyanis a hajók nehezen jutottak fel a folyón úticéljukig, Waterfordig. Jelentőségét hamar el is veszítette, mivel a nemsokára feltalált gőzhajók ezt a problémát megoldották.

A mi hajónk sem tud kikötni, a hajózási társaság információja szerint a part közelében fog horgonyt vetni, és onnan kisebb csónakokkal szállítják az utasokat a szárazföldre.

Mivel a városkában nincs sok látnivaló, busszal szeretnénk továbbutazni Waterfordba.

- Waterfordot, Írország legrégebbi városát a vikingek alapították i.sz. 914-ben, és ősi fallal körülvett magjának egy része ma is áll. később a normannok kezébe került. A középkor végén a város iparának a fellendülését a Franciaországból menekülő hugenottáknak köszönhette, ők hozták magukkal üvegkészítő mesterségüket, és vetették meg a mai híres waterfordi kristály gyártásának az alapjait. 

A környék történelmét és örökségét a Waterford Museum of Treasures-ben látható régészeti leletek segítségével lehet a legkönnyebben áttekinteni.  Egy másik módja annak, hogy Waterford viking és normann múltjával szembesüljön az ember, ha elindul a Viking Háromszögbe, ahol az egész ország legjobb múzeumait találja. A Reginald-torony, a város legrégebbi álló épülete, amely a 13. századból származik, és az első olyan építmény, amelynél habarcsot használtak az építkezéshez. A torony egykor börtönként, arzenálként és pénzverdeként szolgált. Waterford csaknem 300 éves történelme egy régi György-korabeli kastélyában található, amelyet püspöki palotaként ismernek. Mindenféle korabeli evőeszköz, bútor és egyéb cikk megtalálható itt, beleértve az 1700-as évek végéről származó Waterford kristályüveget. Egyébként a Waterford Crystal gyár egy másik kötelező látnivaló a waterfordi körút során, ahol 1783 óta kézművesek, üvegfúvók, vágók és gravírozók készítenek elegáns kristályalkotásokat.