Amszterdam

Nem ez az első (és remélem, nem is utolsó) utunk Amszterdamba.

Most (2025) hajóval érkeztünk, de nem ezzel.

Jó helyen levő szállodát választottunk, de a szolgáltatásai pofátlanok. Az árhoz képest a szobánk alapterülete kicsi volt, takarítás hivatalosan csak a 4. nap után, előtte csak felár ellenében. Ugyan volt kávéfőzőnk, de a kapszulát nem hozták automatikusan, kérni kellett. A papucs sem volt bekészítve, a portás hozta utánunk.

Kellemes kávézó a szállodánkkal szemben. Egy flat white 2025-ben 4,75 euro volt.

 

A bevásárlást a közelben levő supermarketben intéztük el. Az Albert Heijn a legelterjedtebb élelmiszerlánc a városban, ami jó minőségű és megfizethető is.

 

Amszerdamban 23 belső udvar maradt meg a régi időkből - köszönve a városvezetésnek, akik előrelátóan korlátozták az udvarok beépíthetőségét és kereskedelmi használatát. Ez itt a Begijnhof bejárata, ez a legszebb és a szállodánkhoz a legközelebbi.

Ez is egy "hofje", tőlünk kicsit távolabb, és nem is olyan szép. Lebetonozták, és valami mélygarázs-szerűség kijáratát tették ide. De legalább a szépséges régi templom, a Zuiderkerk megmaradt.

Aranyos, huncut kisfiú, aki az amszterdami gyerekeket szimbolizálja.

Megőrült ez a kereskedő, hogy így kint hagyja a sajtgurigákat? Nem, ezek műanyagok. Az üzletben egyébként óriási a választék, apróra vágva mindegyik meg is kóstolható, sőt néhol még mártogatóst is kínálnak hozzá.

A legszebb és legforgalmasabb Stoopwafelt (meleg melaszos/karamellás ostya) árusító bolt is a szállodánk közelében volt. Én szeretem, de ezek olyan brutális adagok voltak - két ostya közt karamell, majd kívül csoki, megszórva különböző finomságokkal - hogy inkább nem vettem.

 

 

A Rijksmuseumban a könyvtár is gyönyörű volt, ...

... meg a modern darabok, és ...

... és persze a nagy klasszikusok.

 

 

Pieter d'Hont szobrász feleségének kalandos utat bejárt szobra most a csatornapartról figyeli az utcai forgalmat. Háttérben Amszterdam egyik katolikus temploma, ahova nem tudtunk bejutni. Egyébként a városban - a főtemplom kivételével - ingyenesek a templomok, de gyakran zárva vannak.

 

Csatorna, híd és kerékpárok - mindegyikből sok van a városban. A biciklisek életveszélyesek, bár valahogy megoldják, mert balesetet nem láttunk. 

 

 

Először azt gondoltam, hogy a színház előtti szobor a nézők tetszésnyilvánításának kifejezése. Aztán kiderült, hogy egy oknyomozó újságírónak, Peter R. de Vriesnek állít emléket, és az elnyomottak melletti kiállás iránti elkötelezettségét tükrözi.

Kívülről gyönyörű, belülről gyakorlatilag üres a pláza. A néhány boltban alig lézeng egy-két vásárló.

 

A kép magáért beszél.  

 

Messziről a szobor nagysága lepett meg, közelről meg a neve. Ő Eduard Douwes Dekker, egy 19. századi író, politikus, publicista, gyarmati alhelytartó, aki Multatuli (sokat tűrtem) néven jelentette meg műveit.

 

 

A kis parkot már 2023-ban megkedveltük, a szobrot, aki egy újságíró karakter Marten Tonder képregényeiből, akkor még nem láttuk itt. A korábban ebben az utcában működött  szerkesztőségeknek állít emléket.

 

  

Két aranyszobor egymással szemben a Rembrandt téren. A nagymester "személyesen" és az új mester (Josep Klinbansky) egyik újragondolt alkotása  Rodin Gondolkodójáról. Korábban egyébként a téren ott állt az Éjjeli őrjárat is, de 2025-ben nem találtuk.

Vilma királynő (1880-1962) szobra a Rokinon. Egyébként meglepő, hogy milyen kevés király-szobrot láttunk a városban.

 

A szobor, amely a másik oldalról is egy női arcot ábrázol, Mark Manders alkotása.

A Van Loon család palotájából lett múzeumban is jártunk. Ez éppen a kocsiszín, amiben ma egy kis kávézó is működik. A belépő 16 euró volt. Kicsit soknak tűnik, de az amszterdami árakhoz képest elfogadható, és meg is éri, mert a ház és a berendezés nagyon szép, a kiállítás sok érdekes dolgot bemutat, ...

... mint például ezt a 17. századi festményt (szerintem ez "csak" másolat, ui. semmi védelme nem volt). Akkoriban jellemző volt, hogy a képekre valahogy ráfestik az öt érzékelést. Mi megtaláltuk mindet. És egy másik furcsaság, hogy a jobb oldalon levő idős pár már nem élt a kép festésekor, ők egy korábbi portré alapján kerültek oda.

A klasszikus múzeumok után szerettünk volna egy kortársat is megnézni, így jutottunk el a Moco-ba. Nem lett a kedvencünk: sok pénzért, nem éppen udvarias személyzet, nagy tömeg, kevés látnivaló ...

A Villa del Arte galériát kerestünk, de  zárva volt, még dolgoztak az új kiàllítàson. Ide, a Rennsen Art Gallery-be csak "becsöppentünk", és nagyon meglepődtünk. Tetszett.