Palermo

TÉRKÉPEM a városról

TÉNYEK a városról:

 - Lakóinak száma több mint 850 000 fő (2025-ben), ehhez jön még kb. 300 000 elővárosi lakos.

- 2015-óta az UNESCO világörökségének részt képezi a város. 

TÖRTÉNELME

Az első emberi települések nyomai Palermo vidékén az őskorból származnak. Ezek egyben Szicília történetének legrégebbi emlékei is. Az Addaura-barlangokban (a Monte Pellegrino oldalába) talált őskori rajzokat 1953-ban fedezte fel Bovio Marconi régész.

I. e. 734-ben türoszi (mai Libanon területén) kereskedők virágzó gyarmatot létesítettek a Conca d’Oro területén Zîz néven (jelentése virág). Fő kereskedelmi partnerei a sicelek voltak, akikkel azonban többször is háborúba keveredtek. A város egyike volt a Thuküdidész által megemlített három pun városnak (Soluntum és Mothia volt a másik kettő). Ebből az időszakból mindössze egy nekropolisz maradványait találták meg.

A görögök az időszámításunk előtti 8-7. században érkeztek Szicíliába és alapították meg gyarmataikat. Ellenőrzésük alá került a város is, amelyet Panormosznak nevezték el (jelentése nagy kikötő).

A pun háborúk idején a karthágóiak és a rómaiak egyaránt szerették volna megszerezni a területet. Végül i.e 254-ben a római flotta megostromolta és elfoglalta. A római leletek közül említésre méltók a Piazza Vittorián feltárt paloták romjai értékes mozaikokkal, valamint egy színház romjai.

445-ben az észak-afrikai vandálok fosztották ki a várost, majd  bizánci uralom következett 831-ig. Ezután arabok foglalták el Szicíliát, és Palermót emírségük fővárosává tették.  Ennek az időszaknak a kiemelkedő építészeti emlékei a Kalsa (a szó arab eredetű,  jelentése: "kiválasztott") nevű negyedben csoportosulnak, ugyanis az emírek saját városnegyedet építettek maguknak a régi város és a tengerpart közé. A belső viszályok által meggyengített emirátusba 1061-ben hatoltak be a normannok, majd I. Roger vezetésével 1072. január 10-én  Palermót is elfoglalták ezzel végleg felszámolva az arabok jelenlétét a szigeten. Urlamuk  alatt a Szicíliai Királyság Európa egyik legnagyobb jövedelmű állama volt. Gazdasága az Angol Királyságéval ért fel. A város lakossága ekkor elérte a 150 ezer főt, Európa legnépesebb városává vált.

VI. Henrik német-római császár és az utolsó normann királyi sarj, Szicíliai Konstancia házassága révén a Szicíliai Királyság 1191-ben a Stauf-ház uralma alá került. Fiuk, II. Frigyes Palermót tette meg a Német-római Birodalom fővárosává, ekkor lett a város a korabeli tudomány és művészet egyik európai központja. Őt törvénytelen fia, Manfréd követett a trónon, akit 1268-ban I. Anjou Károly, aki rokoni szálai révén szintén igényt formált a koronára, legyőzött, és így a Szicíliai Királyság a francia dinasztia uralma alá került. Ekkor lett a királyság fővárosa Nápoly, ami Palermo számára súlyos csapás volt, és a város hanyatlásnak indult. Zsarnoki uralma ellen a sziget lakossága 1282-ben fellázadt (szicíliai vecsernye).

Az Anjoukat kiűzték Szicíliából, helyükbe az Aragóniai-ház királyai léptek, ezáltal a Szicíliai Királyság kettészakadt. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó a másik Szicíliai Királyságtól (A világítótornyon túli Szicíliai Királyság) való megkülönböztetésre. Palermo ismét fővárossá vált. Egészen 1409-ig az Aragóniai-ház uralkodott. Majd következett egy  váltakozó időszak az Anjouk és az Aragoniaiak között.

1707 és 1735 között a német-római császárok uralkodtak Szicíliában. Őket követték a Bourbon-ház uralkodói, akik 1816-ban egyesítették a két Szicília Királyságot.

Giuseppe Garibaldi tábornok seregei 1860. május 27-én vonultak be a városba és jelentették be egyesülését az Olasz Királysággal.

Az egyesülés után Palermót választották Szicília adminisztratív székhelyévé.

A második világháborús károkat a mai napig nem heverte ki a város. 1947-ben, amikor Szicíliát autonóm régióvá kiáltották ki Olaszországon belül, a regionális parlament székhelye a palermói Palazzo dei Normanni lett. Az autonómiával járó pénzügyi forrásokat a város vezetése a szerteágazó korrupció, valamint a maffia erőteljes jelenléte miatt nem tudta megfelelő mértékben hasznosítani, ez is késleltette a város újjáépítését. A huszadik század második felében a város legégetőbb problémája a maffia jelenléte lett.

ÉRDEKESSÉGEK

- Szicília zászlaja  egy-egy piros-sárga háromszögből tevődik össze, közepén a különös, női fejből kinövő három lábbal. Ez az alak az úgynevezett Triscele (Triskele, Triskell vagy görögös formában Triskelion). Egy háromszög alakú, általában spirális alakzatról van szó, sokszor valamilyen háromlábú élőlényről, mint ebben az esetben is.

Ami a szimbólum szicílai felbukkanását illeti, a szigorúan történelmi jellegű magyarázat szerint a Triscele  a görög időkre nyúlik vissza, amikor is görög hajósok új, termékeny szigetek reményében kószáltak a Földközi-tengeren, megpillantották a bőven termő, három tengerbe nyúló, háromszögben elhelyezkedő hegyfokkal (Capo Passero, Capo Peloro, Capo Lilibeo) büszkélkedő szigetet, és azon nyomban el is nevezték Trinacriának, ami görögül nem mást jelent, mint három hegyfok. Ebből származik aztán a latin Triquetra. A Triscele, mint Szicília szimbóluma tehát görög örökség, mint oly sok minden a szigeten.

 Egy ilyen különleges, már-már groteszk címernek azonban feltétlenül kell hogy legyen valamilyen misztikusabb, vagy inkább mitológiai eredetű magyarázata is. Eszerint a Triscelet Mínosz importálta Szicíliába, aki Homérosz szerint Knosszoszból eljőve egészen biztosan kikötött a szigeten, amit ugye akkoriban Triquetrának, Tricheliának, Sikeliának, Sikaniának vagy Trinacriának neveztek, s tőle származik az Agrigentóban megtalált és azóta az Agrigentói Archeológiai Múzeumban őrzött terracotta Triscele.

 A szicíliai Triscele kezdetben az egyik gorgó (Medusa) fejét ábrázolta kígyóként megjelenített hajjal, és a fejéből kinövő, térdben meghajlított három lábbal. Egy másik formájában egy női fej volt látható, valószínűleg egy istennő, olykor az idő múlását jelképező szárnyakkal, valamint a bölcsességet megjelenítő kígyókkal. A kígyókat később a ma is látható búzakalászok váltották fel, amik persze Szicília természeti kincsekben való gazdagságát jelképezik.

 - A maffia ellen

Palermo városát régóta sújtják a szicíliai maffia szervezett bűnözései. A város lakói a mai napig küzdenek a maffia ellen – például a művészet eszközeivel. A Fondazione Falcone Spazi Capaci projektje éppen ilyen.

Az alapítványt a híres Giovanni Falcone, a capaci merényletben meggyilkolt, olasz maffiaellenes bíró nővére, Maria alapította. Maria több olasz művésszel is összefogott, hogy nyilvános műalkotásokat helyezzenek el városszerte. A szobrok mindegyike demonstráció a maffia ellen – úgy, hogy közben tisztelgés is az áldozatok előtt. „Mindig is tudtuk, hogy a kultúra az egyik legjobb fegyver a maffia ellen – mondta Maria Falcone. – Az elnyomás önmagában nem elég. Társadalmi és kulturális munkára is szükség van.”

A műalkotások közül az egyik legizgalmasabb talán Velasco Vitali 54 életnagyságú kutyás szobra, amelyek a város fontos helyszínein vannak elszórva. Néhányan a San Domenico-templomban találtak menedéket, ahol Giovanni Falcone nyugszik, míg másokat az Ucciardone börtön bunkerében állították ki, amely a maffiavezérek elleni Maxi-perről (1986–1992) hírhedt. A papírból, betonból és rozsdás vasból készült szobrok „a fenséges és a profán közötti kontrasztot képviselik”, a Spazi Capaci kurátora, Alessandro De Lisi szerint pedig a maffia éhségét és a hatalommal való visszaélést is tükrözik.

 

- Filmek:

100 nap Palermoban  - Dalla Chiesa csendőrparancsnok éppen nyugdíjba készül vonulni, amikor tudomást szerez a Palermóban zajló maffiaháborúról. A bandavezérek nem csupán a kormány rendelkezéseit veszik semmibe, hanem önkormányzati képviselőket, bírókat, rendőröket gyilkolnak meg. Chiesa elvállalja a prefektusi címet és ezt követően sajátos módon veszi fel a kesztyűt a városban uralkodó bűnözés ellen. 

- Palermo híres labdarúgó csapata az FC PARMA, amelyik az olasz első osztályban szerepel.  

MAGYAR VONATKOZÁSOK

Palermo 1860. május 27-i ostromakor Garibaldi szabadságharcosait az 1848-as magyar szabadságharc főhadnagya, a krími háború török őrnagya, a Szicíliát fölszabadító vörös inges Ezrek alezredese, a kőrősladányi születésű Tüköry Lajos vezette. A rettenthetetlen magyar katona azonban az ostrom alatt, a Porta Termininél súlyos lábsérülést szenvedett, amibe később bele is halt. Az utólag ezredesi rangja emelt Tüköry temetésekor Garibaldi mondta a gyászbeszédet. Palermo nem felejtette el a hős magyar katonát, amit bizonyít, hogy egy laktanyát, továbbá Palermo egyik legjelentősebb főútvonalát (Corso Tukory) róla nevezték el. Az ezredes első nyughelyét a ferences Sant’Antonio templom falán emléktábla is jelzi a főútvonal elején.

Megállhatunk tehát a Porta Termininél, a Tüköry kaszárnyánál, akár az egykori katonai kórháznál a Via del Boscon, de tiszteleghetünk Tüköry Lajosnak egy gyönyörű mediterrán parkban is – a Giardino Garibaldi kertben, a szabadságharc hősének méltó emlékhelyén. 1937-ben itt állítottak szobrot Tüköry Lajosnak is. Ellátogathatunk még a San Domenico templomba, a szicíliai hősök Pantheonjába, melynek oldalkápolnájában 1910-ben megtörtént Tüköry újratemetése.  palermói Rotoli temetőbe utazunk, hogy megkoszorúzzuk a magyar hadifoglyok emlékére emelt 9 méter magas emlékoszlopot. Az első világháború Olasz Történelmi Bizottsága 1931. május 27-én (Tüköry Lajos megsebesülésének évfordulóján) avatta fel az obeliszket. Az obeliszk olasz nyelvű feliratán a következő áll: „a nagy háborúban harcoló magyar katonák emlékére, akik a hadifogságok alatt itt haltak meg, a testvéri Szicíliában, Garibaldi földjén, távol szeretteiktől, hazájuk szabadságáról álmodva”. Az olasz kegyelet fölvésette az emlékoszlopra 30 elhunyt magyar katona nevét.

FONTOS LINKEK

KÖZLEKEDÉS

Bejutás a kikötőből a városba:

- Szerencsére a kikötő nagyon közel van, így gyalog érdemes menni.

Közlekedés a városban:

Buszok:

Az AMAT körülbelül 90 buszjáratot működtet, amelyek lefedik a város főbb területeit és nevezetességeit. A jegyek 90 percig érvényesek, és megvásárolhatók dohányboltokban, újságárusoknál, valamint az AMAT kioszkjaiban, például a Piazza Ruggero Séttimo téren és a központi pályaudvarnál.

Villamosok:

Palermóban négy villamosvonal üzemel, amelyeket szintén az AMAT működtet. A villamoshálózat a város különböző részeit köti össze, és a jegyárak megegyeznek a buszokéval.

Metró:

Bár Palermóban nincs hagyományos értelemben vett metróhálózat, a város rendelkezik egy elővárosi vasúti szolgáltatással, amelyet gyakran „metróként” emlegetnek. Ez a szolgáltatás összeköti a város különböző részeit, beleértve a repülőteret is.

Jegyárak és vásárlás:

A busz- és villamosjegyek ára 1,40 euró, és 90 percig érvényesek. A jegyek megvásárolhatók dohányboltokban, újságárusoknál, valamint az AMAT kioszkjaiban. Általában a sofőrnél is váltható jegy, de az 40-50 centtel többe kerül.

Ingyenes shuttle busz:

A történelmi belvárosban közlekedik egy ingyenes shuttle busz, a „Free Centro Storico”, amely a főbb nevezetességeket köti össze, mint például a Quattro Canti, a Központi Pályaudvar és a Teatro Massimo. Az orange színű busz 11 percenként közlekedik (vagy nem!!!) A menetrendje inkább bizonytalan, de olyan helyeken is keresztülmegy, ahova az ember magától nem feltétlenül megy el. 2026-ban már modern, kék színű buszok váltották fel a régi narancssárgákat. 

SAJÁT TAPASZTALATOK

Többször jártunk már a városban - néhányszor hajóval 1-1 napra, kétszer pedig 202....-ben - és 2026-ban  több napig is maradtunk.

 

2026-ban

SZÁLLÁS: Eurostars Central Palace (4 éjszaka) Már laktunk ebben a szállodában, tudjuk, hogy jó helyen található, egy régi bútorokkal berendezett, hajdani palotàban, ami első blikkre nagyon jól néz ki, körös-körül gyönyörű, régi tàrgyakra bukkanunk.

Találtunk egy kellemes kis teraszt is. Bàr mivel most esik és hideg van, nem tudjuk élvezni.

A takarítással nem különösebben voltunk elégedettek, meg néhàny részlettel sem. Ugyan  fürdőköpeny és papucs is van, meg minden nap önkiszolgálós welcome-pezsgő, 

 

de például a vízforralót be kell vinni a fürdőbe, mert a szobàban a zsinórja nem ér el a konnektorig. A fürdő ablakát meg az egyik törölközővel szigeteltük, mert a szél csak úgy süvített befelé.

A vízforraló mellett talàltunk egy csomó teàt és 3 adag kàvét és 3 tejszínt. A màsodik napon újra kaptunk kàvét, de tejszínt nem, így aztàn a reggeli ébredésemhez kerestem egy közeli kàvézót, a Morettinot. Jobban jàrtam vele, mint a nescaféval.

Ha bent vagyunk, mindig ég a villany, mert a külső zsalu úgy elkorhadt, hogy nem tudjuk kinyitni.

Program: Mióta itt vagyunk, àllandóak az esős óràk. 

Az első napon a normann palotàt néztük meg. Mivel itt van a tartomànyi parlament székhelye, keddtől péntekig csak korlàtozottan làtogatható. Ezért mi hétfőn mentünk.14,5 + 11 eurót fizettünk. Csodaszép dolgokat làttunk.

Mire végeztünk, elkezdett esni, mi meg elkezdtünk éttermet keresni. Vagy zàrva voltak, vagy csak talponàlló volt. Kissé àtàzva bukkantunk rà egy nagyon szerény csalàdi étteremre (Michelle & Jolanta). 25 euróért kaptunk egy menüt. Az ételek minőségét tekintve túlzott volt az àr, cserébe viszont mindenből sokat kaptunk, és nem àztunk-fàztunk.

Ez az előétel előtti kóstoló volt.

 

Este még sétàltunk egy kicsit, meg a közeli Lidlben pótoltuk a hiànyzó készleteinket.

Màsnap esőmentes idő ígérkezett, így Monreale-ba utaztunk a 389-es helyijàrattal az Independezia térről. A helyszín Zefitelli "Napfivér, Holdnővér című filmje miatt volt szàmunkra különleges. Megnéztük a kolostor kerengőjét, egy érdekes mozaikkiàllítàst, a katedrálist, annak a múzemàt, a barokk kàpolnàt, de a toronyba nem màsztunk fel. A végén egy szimpatikus pàrnak elajàndékoztuk az oda szóló belépőt.

 

A napot a palermoi "Buatta" étteremben fejeztük be. Itt màr jàrtunk egyszer, nagyon finomakat ettünk. De megint bebizonyosodott, hogy nem  visszatérni kell, hanem új helyeket keresni.  Az alsó képen a tànyér aljàn nem a lassan főtt marhahús szaftja làtható, hanem egy jó nagy adag balzsam ecet. Ettől lett kesernyésen savanyú az étel. A mócsingot meg ügyesen alulra rejtették.

 

A vàltozatossàg kedvéért a harmadik napon hol esett, hol sütött a nap. A szàllodàtól nem messze lévő GAM (modern képtàr) volt a célunk, utàna meg a kedvenc bisztrónk (Bar Tuoring) a Villa Giulia mellett. Találtunk pàr jó képet, illetve ételt (fagyis brióst nem, amit koràbban ott szoktam enni).

Visszafelé az eső miatt le kellett mondanunk a parkról és a parti sétàról, helyette az ingyenes busszal tettünk egy kört a színhàzig, onnan a Maquda-n haza. 

Külön érdekesség, hogy a buszból felismertem Rocco Lentini Piazza Pretoria című, 1878-ban festett képének a helyszínét. Ha legközelebb jövünk, közelebbről is megnézzük. Mert lehet, hogy összekeverem- a Porta Mazzarata-nal is van egy hasonló.

 

 2026 januári ráadás 1 nap - tengerjáró hajóval

TERV: Villa Malfitano a kikötőből bő fél óra gyalog.

VALÓSÁG: Meggondoltuk magunkat, és inkább elsétáltunk a Branciforte palotàhoz.

 Szerencsére nem kellett vàrnunk, a pénztàros azonnal körbevitt bennünket, és közben a telefonomon keresztül kaptuk az információkat a könyvtàrról, a különböző gyűjteményekről (érme, bélyeg, keràmia, szobor, bàbszínhàz, régészeti leletek). Mivel a jegy kombinált volt, elmentünk a màsik helyszínre, a Zito palotába is. Ott a bank alapítvànyànak tulajdonàban levő ékszerekben és festményekben gyönyörködhettünk. 

Rajtunk kívül az előző helyszínen csak iskolai csoportok, itt pedig a pénztàros, 2 biztonsàgi őr és egy fotós volt.

A két múzeum között jàrtunk a nemzeti bankban, mert be kellett vàltanunk egy megrongàlt 5 euróst, amit a koràbban dicsért kàvézóban (Morettino Caffe a Quattro Fontane-nàl) kaptam vissza. És végre nyitva volt a Via Maquda-n a kézimunkabolt, ahol gyönyörű gombokat tudtam venni az új pulcsimhoz.

A hajóra visszafelé pedig beültünk egy egyszerű kis étterembe egy pohár borra, 12 eurót fizettünk.

A legszebb alkotàst, egy öreg olajfàt a kikötő területén talàltam. Olyan mintha egy kortàrs szobràsz műve lenne.